Karma

Karmával foglalkozó írások – egyelőre két írás szerepel itt Rawn Clarktól a karmáról
Mi a karma? – Jóvátétel/kiegyenlítés – Pozitív és negatív karma – A karma kiegyenlítése – Egyéni és csoportkarma – A „Karma Ura” – A karma Isten szeretete

Karma / Ok és okozat
Kiegyenlítés/jóvátétel, a Karma tana (szerző: Rawn Clark – fordítás: Chrenkó Ferenc) FORRÁS
2001. November 12.

„Írnál néhány szót arról, hogy mit értesz a karma jóvátételén (kiegyenlítésén, megváltásán), szemben a megfizetéssel / a következmények elszenvedésével, stb? Úgy érzem, ez igen fontos szempont. Említenél példát is?”

„Jóvá-tenni” valamit az eredeti értékének a helyreállítását, új érték adását jelenti. Ez a megfelelő tett a karma vonatkozásában, szemben a „megszenvedéssel”, „belenyugvással” vagy a „visszafizetéssel”.
A karmát a legjobban az Aranyszabály írja le: „Azt tedd másokkal, amit szeretnél, hogy veled is tegyenek!” Azt a részt azonban általában kihagyják, hogy „Amit másokkal teszel, azt végül bizonyosan megteszik veled is!” Ez fejezi ki azt a tényt, hogy egy kölcsönösségen alapuló (tükröző) világegyetemben élünk, amelyben az „okozás” olyan hatást hoz létre, amely végül visszatér a forrásához.
Gyakorlatiasan megközelítve, minden egyes tettünknek következménye van, akár pozitív, akár negatív, a tettünk jellegétől, és a körülményekhez való viszonyától függően. Amikor cselekedetünket negativitás motiválja, vagy nem megfelelő, akkor negatív hatás követi. Amikor ez a negatív hatás visszatér hozzánk, negatív karmának nevezzük.
Ezzel szemben, amikor tettünket pozitivitás motiválja és megfelelő, pozitív hatás követi, és amikor az visszatér hozzánk, pozitív karmának nevezzük.

Lényegében a karmának egy célja van: az, hogy tanítson minket. A karmát az általa feladott lecke megtanulása oldja fel. Negatív karmánál a lecke az, hogy sose ismételd meg az azt okozó negatív tetted. Pozitív karmánál a lecke kissé kissé más; nevezetesen az, hogy a pozitivitást meg kell sokszoroznunk.
A negatív karma nincsen kiegyenlítve azzal, hogy csak elszenvedjük a negatív következményeket. Csak akkor van kiegyenlítve, ha teljesen megtanultuk az általa tanított leckét.
Pl. amikor fiatal és ostoba voltam, megcsaltam a kedvesem. Ez az „okozás” a kapcsolat végét okozta, és azt, hogy olyan másik kapcsolatba léptem, ahol engem csaltak meg. Ez a negatív karma tökéletesen megtanított arra, milyen fájdalmas megcsaltnak lenni. Amint megtanultam a leckét, hogy soha, de soha többé ne csaljak meg senki mást, megszabadultam az olyan kapcsolatoktól, amelyekben a megcsalásnak szerepe van. Most már soha nem csalnék meg senkit, és nem is vonzok be olyanokat, akik engem csalnának meg. A negatív tapasztalatból pozitív eredmény született, és ez a karma célja. Ily módon visszaállítottam a negatív karmám eredeti pozitív értékét, új értéket adtam neki – jóvátettem.
Hasonlóképpen a pozitív karma sincs azzal kiegyenlítve, ha csak sütkérezünk a fényében. A pozitív karma megváltásához tovább kell adni az áldást másoknak, és ezáltal megsokszorozni a jót, amit kapunk. Ha önző módon bánunk a pozitív karmánkkal, azzal lerontjuk és elpazaroljuk az értékét. Viszont ha inkább terjesztjük az áldást és megosztjuk másokkal, akkor az újfent pozitív okként hat a saját életünkben és másokéban is. Pl. amikor fiatal és ostoba voltam, a pozitív karma felhalmozódása miatt betekinthettem a Misztériumba. Egyedül élveztem és kedvem leltem a felfedezéseimben, amelyek végül elhalványultak – önzésemmel lerontottam az értéküket. Végül megtanultam az áldást felhalmozás helyett megosztani. Idővel az áldás megsokszorozódott ahogy ismételten megosztottam. Most önként megosztom, és behatolásom a Misztériumba egyre mélyül. Ily módon a pozitív karmám értékét egyre növelem – ezzel „jóvá-teszem”.
A karma kiegyenlítésének kulcsa a leckéjének megértése. Akár negatív vagy pozitív karmikus hatásokat tapasztalunk, belül kell a végső okot keresnünk. Meg kell keresnünk az azt okozó tettet, és meg kell értenünk, miért okozta ezt az okozatot. Ebből a folyamatból meg kell tanulnunk, mi az, amit tetteinken változtatnunk kell (negatív karma esetén), vagy fokozni (pozitív karmánál).
Különben a karmánk halmozódni fog és megismétli önmagát, amíg végül tényleg meg nem értjük. A karma nem büntetés vagy jutalom, hanem a legkitartóbb tanárunk és „hajcsárunk”. A legkitűnőbb vezetőnk ezen a felfedezőúton a saját lelkiismeretünk. Egyedül az mondja meg, hol hibáztunk és miben voltunk kiválóak.
Korábban említettem, hogy a beavatottnak abban a pillanatban ki kell egyenlítenie a karmát, amint az keletkezett, hogy kiszabaduljon a Szamszára kerekéből (a reinkarnációból). A beavatott fizikai halálának pillanatában minden karmájának kiegyenlítettnek kell lennie, különben reinkarnálódik. Tehát a beavatottnak a karma kiegyenlítése folyamatos munka. Minden egyes negatív okozat tanulságát azonnal megkeresi és integrálja; amint minden egyes pozitív hatás áldását is azonnal továbbadja és megsokszorozza mások életében.
Fontos megjegyezni, hogy az összes felhalmozódott személyes karma –negatív és pozitív- felszámolása az, ami az egyént a Szamszárából megszabadítja. A negatív karma addig halmozódik, amíg meg nem tanuljuk a leckéjét és meg nem változtatjuk a viselkedésünket, a pozitív karma viszont akkor halmozódik, amikor megtartjuk magunknak és nem adjuk önként tovább. Tehát a beavatott önként és fenntartás nélkül ad, a pozitivitás közvetítőjeként és nem forrásaként.
Finom, de fontos különbség, hogy közvetítő vagy forrás vagy-e – amikor a pozitivitás forrása vagy, pozitív karmát gyűjtesz, de amikor pusztán közvetítő vagy, nem halmozol fel – kiegyenlítesz.

Mint emberi lények, nem csak a személyes, hanem a csoportkarmából is részesülünk (pl. családi, nemzeti, faji, stb.) A személyes karmánkat magunk is jóvá tudjuk tenni, de a csoportkarmát az egész csoportnak kell kiegyenlítenie. Így a csoportkarma megváltása több időt igényel. De egyedül sosem tudjuk a teljes csoportkarmát jóvátenni. Csak a saját részünket, illetve aktívan tudatosíthatjuk a csoportban, hogy van karmája, ami megváltást igényel. Itt lép be a pozitivitás megsokszorozása. Amint a pozitivitást megsokszorozzuk, az segít megváltani a csoportkarmát, vagy legalább egy kis lépéssel előrébb viszi a csoportot a kiegyenlítés útján.
Amikor kiegyenlítjük személyes karmánkat, kivonjuk magunkat abból, hogy a csoportkarma növelésében részt vegyünk – tehát csökkentjük a felhalmozódás mértékét. De személyes szinten még mindig tapasztaljuk a csoportkarma hatását, amint a csoport többi tagja is.
Jó példa a csoport/egyéni karmára a környezet károsítása. Személyes szinten megváltoztathatjuk a szokásainkat, hogy ne legyenek károsak, terjeszthetjük az információt, hogy tetteink tönkreteszik a bolygónkat, de ettől még mindig tapasztaljuk a negatív hatásokat, amelyeket fajunk idéz elő környezetünkben. Amíg tömegesen fel nem fogjuk, hogy tetteink milyen kártékonyak, és meg nem változtatjuk őket, mindannyian szenvedni fogunk.
Egy másik példa arra, amikor a személyes és a csoportkarma keresztezi egymást, a háború. Egyénileg élhetünk békében, szeretetben, de amíg mi mindannyian egy emberként nem élünk békében és szeretetben, addig fennmarad a háború.
Amikor kiegyenlítjük saját részünket a csoportkarmában, kivonjuk magunkat számos következménye alól; vagy inkább megváltoztatjuk a viszonyunkat ezekhez a következményekhez, és sokkal pozitívabb módon éljük meg őket. Pl. amikor békében és szeretetben éljük életünket, kisebb eséllyel találjuk magunkat ellenségeskedéssel, erőszakkal járó helyzetekben; vagy amikor mégis, akkor az ellenségeskedést a béke és szeretet álláspontjából kezeljük.
Akár személyes, akár közösségi oka van a karmának, azt személyes szinten ki kell egyenlíteni. Végső soron a csoportkarma akkor van kiegyenlítve, amikor a közösség minden tagja kiegyenlítette saját személyes részét a csoportkarmából.

A karma nem súlyos felelősség vagy nehéz teher, nem is adósság. A karma a legnagyszerűbb lehetőségünk a szellemi fejlődésre; megfelelő hozzállással a legmegbízhatóbb, leghitelesebb barátunk. Lelkiismeretünk látható külső megnyilvánulása. Szent Őrangyalunknak a szeretet üzenetét suttogó hangja. Csak annyit kell tennünk, hogy meghallgatjuk, bízunk benne és követjük.

A karma természetéről (szerző: Rawn Clark – fordítás: Chrenkó Ferenc) FORRÁS
2005. szeptember 22.

Emberi lényként „szabad akarattal”, vagy pontosabban „a választás/döntés szabadságával” rendelkezünk. Mindig teljesen birtokában vagyunk azon képességünknek, hogy válasszunk egyik vagy másik tett, gondolat, érzelem, stb. között. És amint azt a Természet világosan megmutatja, hogy minden hatást azonos erejű ellenhatás követ – ugyanígy minden döntésünknek is megvan a megfelelő következménye. És amilyen mértékben felelősek vagyunk döntéseinkért, olyan mértékben vagyunk felelősek a következményeikért is. Nincsenek olyan döntések, amelyek következményeiért ne lennénk felelősek.
Az Univerzum, amelyben élünk, egyedül abból a célból létezik, hogy a mi személyes fejlődésünket és érésünket szolgálja. Amint döntéseink szaporodnak, az Univerzum visszatükrözi nekünk azok természetes következményeit. Ez az, amit mi „karmának” nevezünk. A karma az Isteni Szeretet Elvének elsődleges megnyilvánulása emberként való megtapasztalásainkban. Az Isteni gondoskodik rólunk és biztosítja, hogy mindig meglegyen a legjobb lehetőségünk a helyes döntésre, és ezáltal „spirituálisan” fejlődjünk.
Az Univerzumra ható minden egyes döntésünkben következmény rejlik, és az Univerzum úgy reagál a döntésünkre, hogy megfelelően alkalmazkodik hozzá. Ez úgy történik, hogy a következményeket úgy tükrözi az életünkben, hogy a legjobban segítsen minket abban, hogy megtanuljunk minél teljesebb módon élni és dönteni.
Az egyetlen „motivációja” ennek a visszonosságnak köztünk és az Univerzum között az Isteni Szeretet. Nincs benne harag, nincs semmi olyasmi, hogy “megbüntetlek, rossz fiú!”, stb. – egyáltalán semmi ilyesmi.
Olyasmi sincs benne, hogy “Megjutalmazlak, mert jó fiú voltál.” Minden választásunknak következményei vannak, amelyekhez az Univerzumnak alkalmazkodnia kell, függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív döntésről van-e szó. És mivel emberi lényekként nem értük el az abszolút Tökéletességet, még a legpozitívabb döntéseink is olyan következményekkel járnak, amelyek további fejlődést eredményező leckéket adnak fel nekünk. Végső soron nincs se “jó”, se “rossz” karma – csak “Karma” van. Az Univerzumnak a döntéseinket tükröző reakciója mögött rejlő okra gyakran (az okkultizmusban) ún. „Karma Uraiként” szoktak utalni, amely(ek)nek helye a (Hermetikus) Szaturnusz Zóna, más (Kabbalisztikus) néven pedig Bina.
Ez nem valami jó jelképe a benne rejlő objektív igazságnak, és akadályoz minket az ún. “Kama Urainak” megértésében, mivel benne rejlik az is, hogy fentről folyton figyelnek minket és megítélik minden tettünket, gondolatunkat, stb. Mi sem állhatna távolabb az igazságtól!
Az objektív igazság (mint a szubjektív, jelképes igazság ellentéte) az, hogy a karmánk hajtóereje a saját Énünk, csakhogy az Énünknek a földi inkarnációnknál magasabb szintje. Mondhatni mindannyian egészen közeli kapcsolatban vagyunk a saját “Karmánk Urával”. Személyes karmánk egyedüli működtetője -aki saját univerzumunkat úgy alakítja, hogy mindig előre vezessen minket fejlődésünk útján- az, akit én a mi “Magasabb Énünknek” nevezek.
A Magasabb Énünk a mi örök mentáltestünk, amelynek nincs se kezdete, se vége és Bina Kabbalisztikus szintjén létezik (Szaturnusz Zóna) az örök birodalomban. Magasabb Énünk az, aki Egyéni Énünket levetíti (számtalan másikkal együtt) az átmeneti birodalomba. Az Énnek ez az átmeneti birodalomba való levetülése egyben arra is szolgál, hogy megteremtse és fenntartsa az átmeneti birodalom szövetét. Így Magasabb Énünk az, akivel a legközelebbi kapcsolatban vagyunk, aki úgy irányítja az Univerzumot, melyben létezünk, hogy megfeleljen legmélyebb és legvalósabb szükségleteinknek (nem feltétlenül “akarásainknak”).
Tehát büntetés és jutalom helyett a Karma csakis a Szeretetről szól. Néha negatívnak tűnik számunkra a megélése, de ez csakis azért van így, mert ellenállunk annak, amit a Magasabb Énünk elénk tesz. Ha viszont képesek vagyunk felismerni, hogy az Univerzum MINDEN dologgal, gondolattal, érzelemmel, körülménnyel, tárggyal, baráttal, szeretővel, stb. megáld minket; hogy mindez csakis azért van, hogy a számunkra lehetséges legjobb úton vezessen minket előre abban a pillanatban – akkor nincs se jó, se rossz karma, csakis Szeretet. Amikor a Karmára ily módon tekintve éljük életünket, gyorsan fejlődünk, mert a személyünkre szabott abszolút legjobb lehetőség előnyével élünk, és kéz a kézben dolgozunk az Istenivel ahelyett, hogy ellenállnánk Akaratának.