2017. Chrenkó Ferenc

A José Silva által kidolgozott Agykontroll (Silva Method) és a Franz Bardon által közzétett hermetikus képzés (Az Igazi Beavatás Útja) között sok hasonlóság és átfedés van. Ezek a módszerek nagyszerűen kiegészítik és támogatják egymást.
Az Agykontroll egyik leghasznosabb tanítása a gondolat-nagytakarítás. A hozzá adott gyakorlati eszköztár, vagyis a módszer, ahogy ezt hatékonyan megvalósít(hat)juk mindennapi életünkben, igen jelentősen bővíthető Franz Bardon tanításai alapján, sőt, a legkevésbé sem túlzás azt állítani, hogy hatékonysága nagyságrendileg is növelhető. Erről szól ez az írás.

A gondolat-nagytakarítás (is) a Vonzás Törvényén alapul, amit sokan túlbonyolítanak, pedig végtelenül egyszerű: a hasonló a hasonlót vonzza. (Részletesebb kifejtése hermetikus szempontból: ITT.) Így célszerű (lenne) csak a vágyainknak megfelelő pozitív gondolatokat gondolni, és ezáltal pozitív életeseményeket bevonzani, a pozitív gondolatok által keltett kellemes érzelmeket megélni – vagyis boldogan élni.
Mi sem egyszerűbb! Rajta, tegyünk így!
Azonban ezzel van egy “kis” probléma! Legtöbbünknek ez sehogy sem sikerül…

“Maradj a jelenben, maradj tudatos! Légy belső tered örökké éber őre!” “Nincs lelki szemetelés. Tartsd belső teredet tisztán!” (Eckhart Tolle) Ezek igen hasznos tanácsok, nem véletlenül fordítja és népszerűsíti ezt a tanítást éppen az Agykontroll magyar atyja, dr. Domján László.
Earl Nightingale  híres 30 napos programjában is alapvető feltétel, hogy szokjuk meg a pozitív gondolkodást, míg kifejezetten ne gondoljunk olyasmire, amitől félünk.
Rendben, ha ez a megoldás, hát valósítsuk meg! De hogyan? Ha nem gyakoroltad, csak néhány másodpercig tudsz befelé figyelni, mert hamar eszedbe jut a következő teendőd, megszólal a telefon, szól hozzád valaki… Figyelmed, tudatosságod azonnal másra irányul – már el is felejtetted, akár egész napra is, hogy most éppen éberen őrködsz gondolataidon. Vagy éppen -és ez a legvalószínűbb- egy szokásos negatív gondolatmenet az, amiben elmerülsz ahelyett, hogy megfigyelnéd…
Az emberi nem olyan szinten azonosul elméjével, olyan mélyen merül gondolataiba, és ez olyannyira megszokott és magától értetődő, hogy a nagy többség észre sem veszi, hogy gondolkodik, így azt sem, hogy éppen negatív gondolatai vannak. Márpedig a legtöbb ember gondolkodása bizony teljesen tudattalan, alapvetően negatív, kívülről nagyon befolyásolható és ez jelentősen rontja az életminőséget; a negatív gondolatok negatív érzelmekkel járnak együtt, a már meglévő jót sem tudjuk így értékelni, stb.
Az azonosulás olyan erős, hogy ember számára meglepetésként hat, amikor először tudatosan észleli, hogy elméje leállt, gondolatai néhány pillanatra megszakadnak, Ő mégis LÉTezik, nem tűnt el a semmiben. A belső csendnek ezeket a pillanatait sokszor átéljük, de tudattalanul, és ilyenkor öröm és béke áramlik az életünkbe, pl. egy gyönyörű naplemente megcsodálásánál vagy elmélyült cselekvés közben. Tudatosan a legegyszerűbb úgy megteremteni néhány pillanatra a belső csendet, hogy feltesszük a kérdést: “Mi a következő gondolatom?”, és erősen figyelünk, mi bukkan fel legközelebb. Amíg az első gondolat meg nem jelenik -és minél erősebben figyelünk, annál később jelenik meg- addig gondolati csendben vagyunk, mégis létezünk…
Testünk érzelmekkel reagál gondolatainkra, akár a kívülről jövő gondolatokra is ha azokat tudatosan vagy tudattalanul befogadjuk. Pl. akár filmnézés közben is tapasztalhatjuk az érzelmi reakciókat: izgalmat, elérzékenyülést, félelmet, haragot, stb. és az ezeknek megfelelő fiziológiai reakciókat: szívdobogást, könnyeket, verejtékezést.
Az agy igazából nem tudja megkülönböztetni az elképzelt eseményeket a valóságtól, ugyanúgy reagál mindkettőre, ezért a negatív gondolatok akár testi szinten is megbetegítő hatásúak lehetnek. Pl. lehet állandó stresszben élni anélkül, hogy valós veszélynek volnánk kitéve. Ezért szervezetünk akár éjjel, ágyban fekve is olyan készültségi állapotban lehet, mintha egész konkrét veszélyben volnánk – ez vezet a stresszbetegségekhez: magas vérnyomás, szívinfarktus, gyomorfekély, alvászavar, stb. Mindössze csak el kell kell képzelni veszélyes, kellemetlen, fenyegető helyzeteket, ezzel kapcsolatos félelmetes gondolatokat kell pörgetni a fejünkben.
Nem csak a gondolatok gerjesztenek érzelmeket, hanem az érzelmek is kiváltják a velük összhangban álló gondolatokat, így ezek egymást erősítik és akár ördögi kör alakulhat ki.
Ilyen jelenség a “fájdalomtest” – ez szintén Eckhart Tolle tanítása. A bennünk élő, múltból visszamaradt érzelmi fájdalom, ami, ha engedjük, átveszi az irányítást gondolkodásunk és akár cselekedeteink felett. És ha már irányít, akkor olyan gondolatokat indukál elménkben és olyan tettekre sarkall, amelyek a fájdalom energiamezejével rezonálnak, így erősíti meg magát a fájdalomtest. Tehát ezáltal mintegy belőlünk táplálkozik – ez egy rajtunk élősködő érzelmi-mentális parazita!
De miért engedjük, kinek jó ez???
Ahhoz, hogy gondolatainkat, akár csak azok pozitív/negatív mivoltát egyáltalán észleljük, bizonyos fokú éber tudatosság (volna) szükséges, a gondolatok más mederbe tereléséhez pedig a gondolatfolyamba való tudatos beavatkozás.
Többségünk nem is tudja, hogy mindezt megteheti, hogy nem kötelező megengednie a negatív gondolatokat, hogy tudatosan dönthetünk másképp is. Mindenki gondolhat tartósan is bármire, amire csak akar, szépre, jóra, vagy akár semmire, ha úgy tetszik. Nem muszáj hagyni elménknek, hogy félelmetes, pesszimista, szomorú vagy egyéb negatív gondolatokat pörgessen, és ezekre figyelnünk se kötelező – az irányítás valójában a mi kezünkben van, csak meg kell tanulnunk használni!
A tudatosság, a tudatos jelenlét a kulcs!
Vannak arra igen hasznos Agykontrollos technikák, hogy gondolkodásunkat pozitívabbá tegyük, pl. a tudattalanul kimondott negatív szavakat, kifejezéseket tudatosan észleljük, majd tudatosan “töröljük” és pozitív kifejezésekre cseréljük – jó példák találhatók erre pl. az Elmetükre oldalon. Ezzel kialakítunk egy olyan pozitív kifejezésmódot, ami visszahat gondolkodásunkra és egész életünkre.
Ez hatékony, de közvetett módszer, ezért lassú, hosszan tartó folyamat a gondolkodásunk megváltoztatása. Sokan fel is adják, és bár megtanulták ezt a hasznos technikát, a kezdeti lelkesedés elmúltával visszatérnek korábbi állapotukba. A tudatalatti ugyanis ellenáll a változásnak, igyekszik minket az ún. komfortzónában tartani, ami többnyire a megszokott, évtizedek alatt jól bejáratott negatív gondolkodást jelenti.
Szerencsére van közvetlen módszer is, amivel akár már a gondolat megjelenésekor el tudjuk dönteni, hogy megengedjük-e elménknek a továbbgondolását, vagy sem. A lényeg itt is a tudatosságunk növelése, azonban sokkal magasabb szintre. Ugyanis nagyon nem mindegy, hogy a gondolataink irányítanak-e minket, vagy fordítva, mi irányítjuk (uraljuk)-e a gondolatainkat!

“De nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát,
A befőtt pedig eltegye a nagymamát!”

Természetesen képesek vagyunk a gondolatainkat megválogatni és így elménket tisztán tartani. Ez tudatosság kérdése. Nagyon nem mindegy, hogy gondolatainkba merülve, elménkkel azonosulva, azaz tudattalanul sodródunk-e; vagy pedig tudatosan, elménk éber őreként éljük-e életünket, ahogy Tolle is tanácsolja.
Ezt már a bardoni képzés ún. Első Lépése megoldja. Pontosan erről szól!
A gondolatfigyelés gyakorlata leválaszt minket a gondolatfolyamról, képesek leszünk azt megfigyelni, tudatosítani. A gondolat-fegyelmezés gyakorlatai pedig a gondolatok megváltoztatásának kulcsát adják kezünkbe. Ezeket rendszeres gyakorlással bárki képes elsajátítani.

Pedig hatalmas, szinte emberfeletti teljesítménynek tűnhet vadul pörgő elménket pusztán tudatunk erejével megzabolázni, amit látszólag csak egyes kivételes személyek, pl. jógik, megvilágosodott mesterek képesek elérni.
Sokan ehelyett alkohol, legális vagy illegális narkotikum, erőteljes ingerek, vagy -talán ez a legnépszerűbb- a televízióra való bambulás segítségével csökkentik átmenetileg az egyébként mindig pörgő elméjük nyomasztó terhét.
Ez gyakorlatilag csak az elme eltompítása az agy kémiai szerekkel való befolyásolása (megmérgezése) által, a figyelem elterelése, illetve a gondolkodás kívülről jövő gondolatokkal való helyettesítése. Ez részben a hétköznapi gondolkodás tudatossági szintje alá, az állatvilág felé megtett lépés, szellemi felemelkedésünk szempontjából visszalépés, vagyis csak álmegoldás. Igaz, hogy az állatok nem szenvednek negatív gondolatoktól, de nekünk ehhez nem kell újra állattá (pl. részeg disznóvá) változni.

A valódi megoldás a gondolkodás tudatossági szintje fölé való emelkedés – ez a mi igazi feladatunk.
Ezt legegyszerűbb a gondolaturalás gyakorlataival megtenni. Ezek a más kultúrákban és más korokban is ismert gyakorlatok (pl. a Patandzsali által a Jóga szútrákban is lejegyzett ősi tanítások) ennek alighanem a leghatékonyabb, legcélravezetőbb módját képviselik. Sikeres elvégzésük a szellemi felemelkedés útján megtett óriási lépés!
A szóban forgó mentális gyakorlatok azt a célt szolgálják, hogy az elménkkel való téves azonosulásunk megszűnjön; gondolatainkat tudatosan megfigyeljük, irányítsuk, és ha akarjuk, akár le is állítsuk – tehát az irányítást (vissza)vegyük a saját kezünkbe.
Ezzel a tudatosság rövid időszakai helyett, amikor pl. egy-egy kimondott negatív kifejezést észlelve helyesbítünk, tartósan és közvetlenül a gondolatainkra tudunk hatni! Tehát az irányítást magunkhoz vonjuk. És ez még csak az első lépés!
Valójában nem szerzünk a gyakorlás által új képességeket, hanem az eleve meglévő, lényünktől elválaszthatatlan képességeket tanuljuk meg tudatosan használni – ezért is sikerül mindenkinek, aki komolyan veszi!
Természetesen, bár alighanem ez a leghatékonyabb, más módszerek is vannak, pl. az Agykontroll a tudatalatti alfában történő átprogramozásával (is) segít minket. Ennek szintén szerepe van Bardon képzésében a további lépésekben. A tudatalattiban levő negatív hitrendszereket mindkét módszer szerint átalakítjuk pozitívvá; Bardon tanításaiban pedig már kiemelkedően fontos szerepe van az önismeretnek és az önátalakításnak: a negatív jellemvonások pozitívakra való cserélésének – de ezek már a felemelkedés következő lépései.

Ha csak annyit megteszünk magunkért, hogy Bardon Első Lépésének mentális gyakorlatait elvégezzük, már akkor is hatalmas lépést tettünk előre a szellemi felemelkedés útján!