Második Lépés

Szerző: Rawn Clark, fordítás: Chrenkó Ferenc
Szellemi

A kreativitás/teremtés az egész Második Lépés alapmotívuma. Újrateremteni a személyiségedet, megtanulni érzékszervi benyomások megteremtését és gyakorolni, hogyan reagálj kreatívan a fizikai kényelmetlenségre. Szóval a Második Lépés kulcsa a kreatív játékként való megközelítés.

Az érzékszervi koncentrációs gyakorlatok és a póruslégzéssel való első kísérleteid természetes képzelőerőddel és játékosságoddal kapcsolatosak. Gyakorlás, fejlesztés és tudatos használat során ez a természetes adottság a “teremtő képzelet” mágikus képességévé válik.
A Hermetikus gyakorlatban a kreatív képzelőerő olyan eszköz, amelyet különleges módokon, különleges célokra használunk. Sokan azt képzelik, hogy a kreatív képzelőerőt azért fejlesztjük, hogy végül képes legyél tárgyakat materializálni a puszta levegőből, vagy hogy képes legyél a valóságot úgy megváltoztatni pusztán a gondolataiddal és akaraterőddel, hogy a vágyaidnak megfeleljen, de egyik ilyen elképzelés sem igaz. Eszközként elsődleges funkciója, hogy az ént kapcsolatba hozza valami mással. Nem azért, hogy valamit magadhoz idomíts, hanem, hogy saját magad változtasd meg. Hadd magyarázzam el:
A mentálsík alapvető tulajdonsága, amit a Hermetikus képzés során végig használunk, a Vonzás Törvénye: hasonló a hasonlót vonzza. A mentálsíkon azok a dolgok, amelyeknek közös tulajdonságaik vannak, amelyek ugyanolyanok vagy hasonlók, azok szoros közelségben léteznek; míg azok a dolgok, amelyekben semmilyen közös sincs, vagy amelyek ellentétesek, azok mindig megfelelő távolságban elkülönülve maradnak a mentálsíkon.
Ez azt jelenti, hogy amikor kreatív képzelőerőddel elhelyezel egy eszmét a mentálsíkon, teremtésed magnetikusan ahhoz vonzódik, amivel ott közösségre talál. Például ha a boldogság eszméjét teremted meg elmédben, és a megfelelő asztrális-fizikai érzésekkel támogatod, akkor hasonló eszmék fogják körülvenni tudatosságodat a mentálsíkon. Teremtésed nagyon gyorsan tényleges valósággá válik, mert a mentálsík tartalma támogatja.
Egy másik példa a mentális vándorlás gyakorlata. Ahhoz, hogy a Vénusz szférába jussunk, a teremtő képzeletünket használjuk, hogy tudatunkat megtöltsük minden olyan szimbólummal, ami a Vénusz szféra alapvető jelentését fejezi ki, így automatikusan a Vénusz szférához vonzódunk. Ezen eszközökkel navigálunk a mentális birodalomban, illetve síkon.
Ez egyben a Harmadik Lépés elemekkel kapcsolatos gyakorlatainak alapja is. Azáltal, hogy képzelőerőddel megteremted egy adott Elemhez tartozó összes érzékelést és eszmét, végül kapcsolatba kerülsz a tényleges, nem elképzelt Elemmel a mentálsíkon. Amint ismétlődő gyakorlás által létrejött ez a mentális kapcsolat, nagyon hamar követi az, hogy többé nem lesz már szükség az Elem hatásainak elképzelésére. Más szóval, mi, mágusok a kreatív képzelőerőnket használjuk arra, hogy eljuttasson minket a tényleges tapasztalathoz és érzékeléshez.
Természetesen a Második Lépés érzékelési koncentrációs gyakorlatai igen fontosak. Bardon úgy alkotta meg ezeket, hogy minden érzékkel külön edzed a kreativitásodat, így a Második Lépés vegére képesnek kell lenned bármely érzékszervi érzékelést megteremteni amit akarsz, és szilárdan fenntartani ameddig akarod.
Az alaptechnika igazán egyszerű és célratörő. Közvetlen érzékeléssel kezdjük, emlékezéssel folytatjuk, és innen lépünk tovább az igazi teremtéshez, ami nem függ az emlékezettől. Például a vizualizációs gyakorlatnál először azzal kezdünk, hogy ténylegesen nézzük, amit vizualizálni kívánunk, ez esetben egy egyszerű ceruzát. Először egy igazi ceruzát nézünk a fizikai szemünkkel és megjegyezzük a részleteit. Aztán behunyjuk szemünket, felidézzük az éppen megnézett ceruza emlékképét, és igyekszünk az emlékképet szilárdan megtartani elménkben, ameddig csak lehet.
Normál esetben, mikor valamit nézünk, mint pl. a ceruzánkat, a látókérgünk reagál és bizonyos szinapszisok kisüléseket generálnak az agyban. Ez kémiai üzenetvivők láncreakcióját váltja ki az egész testben. És amikor emlékszünk az éppen megtekintett dologra, a látókéreg pontosan ugyanígy reagál, amelyet a kémiai üzenetvivőknek ugyanazt a láncreakciója követ az egész testben. Más szóval, az agy számára nincs különbség egy dolog érzékelése és a dologra való emlékezés között. És végül, az agy számára nincs különbség aközött, hogy valamit a képzelőerőnkkel teremtünk, és valami nem teremtett között, amit ténylegesen érzékelünk.
A Második Lépés érzékszervi gyakorlatai ezen a tényen alapulnak. Az éppen érzékelt tárgyra/hangra/ízre/satöbbire való emlékezéssel kezdjük, de aztán elhagyjuk a “normálist” azáltal, hogy tudatosságunkat kizárólag és hosszan arra képre összpontosítjuk, amelyet emlékezetünkből hívunk elő. Ez meghosszabbítja és felerősíti az agyi szinapszisok kisüléseit, miáltal az emlék több lesz, mint röpke kép/hang/íz/stb.
Amint képesek vagyunk hosszabban fenntartani a felidézett emléket, képesek vagyunk úgy alakítani a megjelenését, mintha gyurmából, vagy valami könnyen alakítható anyagból volna (vagyis a “plasztikus” képzelőerőnket használjuk). Más szóval szándékos, tudatos kontrollt gyakorolunk a kép/hang/íz felett, és annak milyenségét az emléktől függetlenül alakítjuk. Ezzel elkezdtünk teremteni.
Láthatod, ez tényleg nagyon egyszerű! Mint a legtöbb Hermetikus technika, ez csupán akaratlagosan összpontosított fenntartása olyasvalaminek, amit egyébként is teszünk.
Gyakorlással gyorsan képes leszel képeket, hangokat, szagokat, érzékeléseket, stb. teremteni, amilyeneket még sosem tapasztaltál, és nem is a memóriádból származnak. Ez a Második Lépés érzékszervi koncentrációs gyakorlatainak a célja.
Bardon szigorúan meghatározta az érzékszervi gyakorlatok sorrendjét: először a látás, aztán a hallás, tapintás, szaglás és végül az ízlelés. Bár jobb betartani a sorrendet, nem feltétlenül muszáj. Mindenki más és más, amikor az érzékszervek érzékenységéről van szó. Némelyikünk elsősorban vizuális, és valószínűleg a vizuális gyakorlatokkal való kezdést fogja a legkönnyebbnek találni, míg másoknál a tapintás az elsődleges, és azokkal a gyakorlatokkal tud a legkönnyebben kezdeni, és így tovább. A Bardon sorrendjéhez való ragaszkodásnál fontosabb, hogy egy érzékkel gyors sikert érj el. Amint sikeres vagy egy érzékkel, a többi gyakorlatot már nagyon könnyű lesz megcsinálni.

Évekkel ezelőtt találkoztam valakivel, aki évekre beleragadt a vizualizációs gyakorlatba, és nagyon frusztrált volt a siker elmaradása miatt. Találkozásunkkor észrevettem, hogy a halláshoz van a legnagyobb affinitása, ezért azt javasoltam, hogy térjen át ezekre a gyakorlatokra, először ezeket vigye sikerre és utána folytassa a többi érzékkel. Másnap azzal tért vissza, hogy számára a hallásos gyakorlatok rendkívül könnyűnek bizonyultak, és ezáltal megérezte a siker ízét! Ezután néhány hét alatt sikerre vitte az összes érzékszervi gyakorlatot és végül oly sok évi odaadó, de eredménytelen gyakorlás után továbblépett a Harmadik Lépésre.

Amit viszont nagyon fontos betartani, az az, hogy az érzékeket tartsuk szétválasztva a gyakorlatok közben. Pl. ha egy madárdalt teremtesz, ne oszd meg figyelmedet azzal, hogy egyben az éneklő madár vizuális képét is megteremted. Egyszerre csak egy érzékszervi érzékelésre összpontosítsd teremtőerődet. Ha kell, erővel tiltsd le azokat a képeket, amelyek a hangokhoz, illatokhoz, ízekhez, stb. társulnak. Ez különválasztja mindegyik érzéket, amit éppen fejlesztesz, így jobban tudod finomítani és fejleszteni, mintha kevernéd az érzékeket a képzés ezen pontján. A többérzékes teremtés majd a Harmadik Lépésnél jön, miután mindegyiket külön-külön fejlesztetted.

Tapasztaltam, és szerintem a legtöbben szintén megtapasztalják ezeknek a gyakorlatoknak azt a mellékhatását, hogy a gyakorlás élesíti az érzékeket, és képes leszel a korábbiakhoz képest finomabb árnyalatokat érzékelni. Pl. amikor egy illatot érzek most, nagyon mélyen érzékelem, és számos réteget érzékelek abban, ami korábban csak egy egyszerű illat volt.
Emiatt sokkal jobban megbecsülöm azt, amit az érzéki világ kínál számomra szépség és változatosság terén. Bár következetlenségnek tűnhet, meg kell jegyeznem, hogy az érzékszervi érzékelésen keresztül kapjuk a legtöbb asztrális-érzelmi táplálékunkat. Pl. ki ne tapasztalta volna volna meg egy gyönyörű naplemente látványából származó jól-lét érzését? Fejlesztett érzékekkel érzékelni, pl. megfigyelni egy naplementét, erősíti és gazdagítja az érzékszervi érzékelés tápláló jellegét. Ahogy nem mindegy, hogy feldolgozott, előfőzött, műanyagba csomagolt zöldséget eszel, vagy azt, amit frissen szedtél a kertedben.

Asztrál
Az önátalakítás művészete

Személyiségünket értékkel feltölteni, legmélyebb Önvalónk értékes kifejeződésévé tenni – ez az, amiről az önátalakítás szól. Lélektükrünkbe tekintve megkülönböztetjük azt, ami már értékes kifejeződés attól, ami nem az. Azon személyiségvonásainkat, amelyek nem felelnek meg annak, amilyenek lenni kívánunk, és amelyek inkább szégyent hoznak ránk ahelyett, hogy jó szolgálatot tennének, azokat kiválasztjuk és átalakítjuk olyan vonásokká, amelyek méltó kifejeződései Önvalónknak, és amelyek jól szolgálnak minket.
Ezt sokan rendkívül komoly és nehéz munkának találják, ami tele van erőlködéssel és kudarcokkal. Mindig elszomorodom ezt látva, mert tudom, hogy milyen örömteli, felszabadító és erőt adó tud lenni az önfejlesztés!
Nagyon tisztán emlékszem arra a hátborzongató pillanatra, amikor először felfogtam, hogy tényleg és igazán átalakítottam egy nagyon negatív és nagyon erős jellemvonást valami hasznos és gyönyörű dologgá. Az igazi szabadság pillanata volt az, amikor megértettem, hogy valóban és igazán hatalmában áll annak lenni, aki igazán akarok lenni. Nem valami idealizált szuperhős, vagy az emberi felsőbbrendűség valamely más archetípusa, hanem csak egyszerűen és teljesen Önmagam. Abban a pillanatban tudtam, hogy ez nem csak lehetséges, hanem most már elkerülhetetlen is. Ez a felismerés az önfejlesztést kalanddá változtatta, egy lehetőséggé, hogy teremtő erőmet önmagamon gyakoroljam, és valóban, a munkából izgalmas és élvezetes tevékenység lett.
Remélem, sikerül az önfejlesztésben tapasztalt szenvedélyemből átadnom valamit és segítenem neked az önfejlesztés gyakorlati módszereit jobban megérteni.

Bardon a Második Lépést az “Autoszuggesztió, avagy a tudatalatti titka” című rövid értekezéssel kezdi, amiben kifejti, milyen módon használhatjuk a tudatos akaratot arra, hogy egy tudattalan szokást átalakítsunk. Évekkel ezelőtt valaki egy igen kritikus cikket publikált Bardon egy kijelentésével kapcsolatban, azt Bardon egyik “hibájának” nevezve. Azt kifogásolta, hogy Bardon az éber tudatot a nagyagyhoz, illetve a fej elülső részéhez kapcsolta, a tudatalattit pedig a kisagyhoz és a fej hátsó részéhez. Tisztán csak fizikai és tudományos szempontból nézve Bardon hozzárendelésének nem volna semmi értelme, és valóban az agy fizikai struktúrájának egyfajta félreértését tükrözné. Azonban ezt Bardon nem szó szerint így értette, hanem újrafogalmazott egy ősi tudást az emberi tudattal kapcsolatban. Az ősi héber kabbalában az éber tudat a “Rés” betűhöz kapcsolódik, aminek jelentése “a fej vagy arc elülső része”, a tudatalatti pedig a “Kuf” betűhöz, ami azt jelenti, hogy “a fej hátsó része”. Ez esetben a “elülső” és “hátsó” kifejezést szimbolikusan kell értelmezni; az “elülső” azt jelenti, hogy legelső, vezető, kifejezett, és a “hátsó” jelentése másodlagos, követő, vagy rejtett.
A héber Életfánál a “Rés” Útja a Nappal függ össze és Tiferet (az Egyéni Én) kisugárzódása Jeszodba. Ez írja le azt a tényt, hogy az Egyéni Én éber tudatossága az a sugárzó erő, amely beragyogja az asztrális személyiséget, és viszont, az asztrális személyiség az Egyéni Énnek, mint Napnak a visszatükröződése.
A “Kuf” Útja viszont a Halaknak és a Holdnak felel meg, és az Életfánál Hod (ami az elsősorban tudattalan, alacsonyabb gondolkodó tudatosság székhelye, amely a felszíni elmefecsegésért felelős) kisugárzódása Malhutba, ami az evilági, hétköznapi tudatosságot szimbolizálja. Ez mutatja azt, hogy normál esetben a tudatalatti tudat az, ami a legnagyobb befolyást gyakorolja a környezetünkkel való mindennapi kölcsönhatásunkra.
Azonban az összefüggés “Rés” és “Kuf”, Nap és Hold között azt mutatja, hogy tudatos akaratunkkal módunkban áll meghatározni ennek a jellemünket meghatározó tudattalan tükröződésnek a tartalmát, és ezáltal az Egyéni Én tisztább tükröződésévé alakítani.
Más szóval, tudatos akaratunk képes a tudatalatti tartalmát megváltoztatni. Nem tudjuk a tudatalattinak a jellemet meghatározó hatását megállítani vagy kiküszöbölni, de magát a hatást egészen bizonyosan olyan mértékben képesek vagyunk átalakítani, hogy az megfeleljen az Egyéni Énünk mélyebb tudatos akaratának.
A személyiség vagy karakter átalakításához tudatos akaratunkat használjuk, hogy megváltoztassuk a tudatalatti összetevőit. Amint az megváltozott, annak megfelelő hatást fog gyakorolni a normál evilági tudatosságunkra. Tehát kihasználjuk azt, ahogy tudatosságunk tudattalan és éber szintje hat egymásra, és ezt a kölcsönhatást a javunkra fordítjuk. A tudatalatti jellemet meghatározó hatást fog gyakorolni az evilági tudatunkra, vagyis amikor megváltoztatjuk ezt az elkerülhetetlen hatást, ezzel együtt evilági tudatosságunkat,  személyiségünket is megváltoztatjuk. Így a tudatalattink a legerősebb szövetségesünkké lesz karakterünk átalakításának munkájában!
Semmi jó nem származik abból, ha bármely részünket ellenségként kezeljük. Az önfejlesztés nem harc saját magaddal! A tudatalattid nem ellenséged!
A negatív jellemvonásaid sem ellenségeid. Azért léteznek, mert valaha ezek voltak a legjobb megoldások arra, hogy szükségleteid kielégüljenek. Eredetileg az a céljuk, hogy a lehető legjobban szolgáljanak téged! Csak időközben idejétmúltak lettek, és végül valós szükségleteiddel ellentétessé váltak. Tehát mindössze arra van szükség, hogy újjáalakítsd őket mint igaz akaratod pozitív szolgálóit, hogy korszerűsítsd őket; szánj rájuk némi tudatos figyelmet.
Negatív jellemtulajdonságaidnak túlnyomó többsége tudatos és akaratlagos részvételed nélkül formálódott. Ez azt jelenti, hogy jelenlegi személyiséged alapvetően tudattalan döntések eredménye. Tehát képzeld csak el, milyen lenne, ha az egész személyiséged érett, tudatos, szándékosan alakított és jól informált döntéseken alapulna!
Ez a karakterátalakítás munkájának végső célja: Tudatos akarattal kialakított személyiség, amely tisztán kifejezi és tükrözi igaz Önvalódat.
Legtöbbünk egy olyan nem kívánt személyiséggel fogott ebbe a munkába, amelyet eddig csak igen csekély mértékben volt képes alakítani, és amely sokkal inkább a környezeti hatásokat tükrözi mint azt, akik valójában mélyebben vagyunk. Tehát amikor a beavatás megkövetelte önátalakításra tekintünk, először kissé nyomasztónak érezzük a feladat nagyságát és szokatlanságát. Csak amikor már ténylegesen előrehaladtunk az önátalakításban, akkor válik világossá, hogy az ilyen munka valójában könnyű és élvezetes.
Amikor működés közben értjük meg a mechanizmusokat és azt, hogy miképpen használjuk fel őket a változáshoz, akkor nyer az önátalakítás értelmet, és akkor lesz könnyű véghezvinni. És amikor felfogjuk, hogy ezáltal azzá a személlyé válhatunk, akinek igazán jó lenni és akire büszkék lehetünk, akkor lesz ez a munka könnyed és szórakoztató.
Személyiséged átalakításának kezdetén az első kérdés, hogy hol kezdjük. Azt javaslom, hogy azzal a tulajdonsággal kezdd, amitől a legjobban szeretnél megszabadulni, vagy amelyiknek a megváltoztatásához önkéntelenül a legnagyobb késztetést érzed. Engedd, hogy ösztönös késztetésed segítsen, különösen ezen technikákkal szerzett első tapasztalatod során.
Tehát meditálj, elmélkedj egy rövid ideig negatív karaktervonásaid listáin, és válassz ki egyet, amivel elkezded a munkát.
Az önátalakítás folyamatának második lépése, hogy eljutsz a karaktervonás nagyon mély megértéséhez. Ez sokkal mélyebb vizsgálatot igényel, mint amilyen az Első Lépésnél kellett. Tehát használd az Első Lépés harmadik szellemi gyakorlatánál tanultakat, nevezetesen azt képességet, hogy képes vagy figyelmedet egyetlen eszmére összpontosítani. Ez esetben erre az egy jellemvonásra összpontosítasz. Vizsgáld meg minden lehetséges oldalról teljes őszinteséggel és nyitottsággal. Engedd, hogy felfedje magát tudatodnak, amint egyre mélyebbre és mélyebbre hatolsz belé.
Minden jellemvonásnak, akár pozitív, akár negatív, a gyökere valamely szükséglet kielégítése. Az legyen a célod, hogy pontosan felfedd, milyen szükséglet áll az adott jellemvonás mögött. Amint megvan a gyökere, ellenőrizni kell. Először is ez még mindig egy valódi szükséglet most, hogy felnőtt vagy? A tudatalatti a szokások rabja. Mindig igyekszik megőrizni a korábbi állapotot, mindig mindent próbál megtartani ugyanolyannak, ezáltal biztonságosan ismerősnek. Így néha úgy találjuk, hogy az adott jellemvonást olyan szükséglet hívta életre, amely már nem létezik, de az a mechanizmus, aminek ezt a szükségletet ki kellett elégítenie, tudattalan szokásként még mindig működik. Ez esetben maga a jellemvonás nem szolgál már ki semmilyen szükségletet.
De ha egy még élő szükségletről van szó, akkor fel kell fedezned egy hasznosabb és pozitívabb módot a szükséglet kielégítésére. Hogyan látod, hogy tudnád kielégíteni ezt a szükségletedet úgy, hogy közben hű maradsz önmagadhoz?
Mindezeket a kérdéseket a legszigorúbb és legáthatóbb őszinteséggel kell megválaszolni a jellemtulajdonságon való meditáció közben. Ha hazudsz magadnak magadról, akkor értelmetlen ez a munka. Csak abszolút őszinteséggel juthatsz el belül a dolgok igazi gyökeréig.
A harmadik lépés ekkor a jellemátalakítás folyamatában a cselekvési terv készítése. Valós és tartós karakterátalakításhoz tettek kellenek – mindig az alaposan átgondolt, előre eltervezett cselekedet a legjobb.
Abban az esetben, ha az eredeti szükséglet, ami életre hívott egy jellemtulajdonságot, már nem valós, élő szükséglet, csak annyit kell tennünk, hogy megszakítjuk a viselkedésminta ismétlésének tudattalan szokását. Tehát amikor tervet készítesz, találj ki egy olyan autoszuggesztiós mondatot, ami ellensúlyozza a szokássá vált viselkedést. Pl. ha a jellemvonás az, hogy szükségtelenül és megrögzötten kritikus vagy másokkal, akkor a megfelelő mondat valami ilyesmi lehet: “Szükségtelen másokat kritizálnom.”
És helyettesítő cselekedetet is találj ki, ami ellensúlyozza a szokást. Pl. mások kritizálása esetén megfelelő ellensúlyt képezhet az, hogy az illetőnek egy pozitív jellemvonását fedezed fel, és inkább arra összpontosítasz.
Egyébként, ha az eredeti szükséglet még mindig valós és élő, akkor az autoszuggesztiós mondatnak kissé másmilyennek kell lennie. Nem csak a régi szokást kell megszakítania, hanem hanem a szükséglet kielégítésének egy új, pozitívabb módjával kell helyettesítenie. Másképp fogalmazva, nem csak egy ártalmas szokást kell, hogy megszakítson, hanem egyben elő kell segítenie egy új, helyettesítő szokás kifejlődését, ami új módon elégíti ki a gyökérszükségletet.
Így, az előző példánál maradva, mondjuk, hogy a gyökérszükséglet az, hogy a saját önértékelésed táplálva legyen. Ekkor egy megfelelő autoszuggesztiós mondat az lehet, hogy “Meglátom a jót mindenkiben, beleértve magamat is.” Ez közömbösíti a régi szokást, és segíti egy új, pozitív helyettesítő szokás kialakulását, amely pozitív módon elégíti ki az eredeti gyökérszükségletet.
A helyettesítő cselekedetet szintén ki kell bővíteni, ha a gyökérszükséglet még mindig él. Ez esetben két cselekvést kell kigondolnod, egy azonnalit a régi szokás megszakítására, és egy hosszútávút, ami igazán kielégíti a gyökérszükségletet. Az azonnali cselekedet az, amit abban a pillanatban teszel, amelyikben a negatív tulajdonság megjelenik. A mások kritizálásával kapcsolatos példánkban, ahol a kritika eredetileg a megnövekedett önértékelésre való szükségletet szolgálta ki, az az azonnali cselekvés, miszerint “a másik egy pozitív jellemvonását fedezem fel és inkább arra összpontosítok”, továbbra is jó példa abban az értelemben, hogy megszakítja a régi szokást és újjal helyettesíti, de kevés ahhoz a hosszútávú szükséglethez, hogy megnövekedjen az önértékelés. Tehát olyan megfelelő hosszútávú cselekvésre is szükség lehet, mint például kommunikációs készségek elsajátítása. Végső soron olyan hosszútávú cselekedetre van szükség, ami számodra megfelelő módon elégíti ki a gyökérigényt.
Amint a mondatodat és helyettesítő cselekvéseidet kigondoltad, ténylegesen hozzáfoghatsz a jellemvonásod átalakításához. Nyomatékosan javasolom, hogy minden rendelkezésedre álló lehetőséget arra használj, hogy átalakítsd ezt a jellemvonást. Szánd erre a meditációidat; a Levegő, Étel és Víz mágiáját; minden póruslégzésedet; önszuggesztiódat; és a gondolaturalást is erre az egyetlen célra összpontosítsd.
Reggel, amikor ébredezel, legelső dolgodként, és éjjel, amikor elalszol, ismételd el az önszuggesztiós mondatodat legalább harmincszor. És reggeli, valamint esti meditációid alkalmával tölts némi időt azzal, hogy a jellemvonáson elmélkedsz. Amikor a levegő, étel és víz mágiáját gyakorlod, telítsd az adott anyagot az önszuggesztiós mondatoddal, vagy a kívánságoddal, hogy segítse ezt a konkrét önátalakítást. Amikor póruslégzést végzel, mindig lélegezd be az önszuggesztiós mondatod mögötti szándékot is. Rendszeresen végezd az előre kigondolt hosszútávú cselekvést és pozitív módon elégítsd ki a jellemvonás mögött húzódó gyökérszükségletet.
És talán a legfontosabb az, hogy mindig annyira légy tudatában belső állapotodnak, hogy azonnal észrevedd a negatív jellemtulajdonságot, amint az megjelenik benned. Természetesen ez egy formája az Első Lépés második fokozatán tanult tudatos figyelem gyakorlatnak. Ez egyfajta állandó tudatos önmegfigyelés, amelyben folyamatosan figyeled, hogyan fejezed ki magad, és mire gondolsz, mit érzel eközben.
Az önátalakítás akkor a leghatékonyabb, ha pontosan abban a pillanatban történik, amikor egy negatív tulajdonság előtolakodik, de ez nem jelenti azt, hogy egy perc, egy óra vagy egy nap múlva már ne volna érdemes cselekedni. Az a fontos, hogy azonnal cselekedj, amint észlelted, hogy a negatív vonás megjelent.
Az egyetlen pillanat, amikor valóban gyakorolhatod saját hatalmadat, az itt és most van, ebben a jelen pillanatban. Ez az egyetlen pillanat az, amiben valóban létezünk, és az egyetlen pillanat, amiben a körülöttünk lévő világ valóban létezik. Ez az “erőnk helye”, hogy úgy mondjam, a most-ságnak ez a buborékja, amiben tartózkodunk. Tehát a tudatos figyelem gyakorlata, amely tudatos figyelmünket szilárdan létezésünk jelen pillanatába hozza, kritikus fontosságú az önátalakítás munkájának tekintetében.
Abban a pillanatban, amikor tudatos leszel arra, hogy egy negatív jellemvonás felszínre került, a következőket kell tenned: Először is, állj le! Ne hagyd, hogy a negatív tulajdonság szokásos forgatókönyve szerint történjenek az események! Egyszerűen különítsd el a viselkedésed feletti hatalmától, éppen úgy, ahogy az elmefecsegésnek az éber tudatosságod felett gyakorolt hatalmától is elkülönültél az Első Lépés első szellemi gyakorlatánál. Különítsd el, és figyeld!
Másodszor, kezd magadban ismételgetni az önszuggesztiós mondatodat, és harmadszor, hajtsd végre az előre kigondolt helyettesítő cselekedetet.
Tedd ezt minden alkalommal, amikor észreveszed, hogy a negatív tulajdonság váratlanul előtolakodott.
A három lépés még egyszer:
Először, állítsd le, ne engedd folytatódni!
Másodszor, kezdd ismételgetni az önszuggesztiós mondatodat.
Harmadszor, hajtsd végre a helyettesítő cselekedetet.
Leállítod. Szuggerálsz. Cselekedsz.
Ez az egész rengeteg munkának tűnhet, de kérlek, higgy nekem, amikor azt mondom, minél többet csinálod, annál könnyebb és könnyebb lesz. Kezdetben lehet, hogy már komplett hülyét csináltál magadból, mire rájöttél, hogy a negatív jellemvonásod érvényesült, de minden alkalommal, amikor sikeresen elkapod, egyre rövidül az az idő, ami alatt rájössz, mi történik, és hamar észreveszed, hogy már abban a pillanatban elkapod, amint felüti a fejét. Ez az, amikor a jellemvonás átalakításának sebessége valóban felgyorsul, és elkezded észlelni, milyen jelentős változást értél el.
Természetesen az összes többi, az önátalakításnak szentelt tevékenységed -meditációid; a levegő, étel és víz mágiája; önszuggesztióid és póruslégzésed- támogatja és erősíti mindazt, amit abban a pillanatban teszel, amikor a jellemtulajdonság megjelenik. Meditációid minden gyümölcse; a levegő, étel és víz mágiájának minden haszna; az ismételt önszuggesztióval a tudatalattidban elért minden változás; plusz a gyökérszükséglet hosszútávú cselekvéssel való rendszeres kielégítése – ezek mind együtt hatnak abban a pillanatban, ezáltal valóban félelmetes erőt adnak neked az önátalakításhoz.
Ne hagyd abba, amíg nem érzed minden porcikádban, hogy tartósan átalakítottad jellemvonásodat úgy, ahogy kívántad! Ne kezdj ehelyett vagy emellett másik tulajdonság átalakításába, amíg az elsővel sikert nem értél el!
Gyakori, hogy kétség merül fel az önszuggesztiós mondat helyességét, vagy a helyettesítő cselekvés megfelelőségét illetőleg, és akár a jellemvonás kiválasztásával kapcsolatban is. De hacsak nem szántál rá ésszerűen hosszú időt úgy, hogy közben abszolút semmi felismerhető haladást nem értél el, ne változtass semmin! Idő és ismételt erőfeszítés kell ahhoz, hogy a tudatalatti tartalmát átalakítsd, tehát elég időt kell szánnod munkádra. Ha egy hónapig, esetleg kettőig tisztességesen odatetted magad és semmi sem változott, lépj tovább, módosítsd az önszuggesztiós mondatodat, esetleg a helyettesítő cselekedetet, és adj újabb egy vagy két hónapot, mielőtt megítélnéd a hatásosságát. Ha úgy látszik, semmi sem működik, az azt jelenti, hogy újra kell kezdened, és mélyebbre kell ásnod a jellemvonás mélyebb okához.
Igazán varázslatos pillanat az, amikor sikeresen átalakítottad az első negatív tulajdonságodat. A jól végzett munka és az erő rendkívüli érzése tölt el, ami további előrehaladásra ösztönöz az önátalakításod útján. Először is, a legcsekélyebb kétséged se lesz ezeknek a módszereknek a hatékonyságát illetően, és további igyekezetedet a bizonyosság és magabiztosság érzése hatja át.
Az is kétségtelen, hogy észlelni fogod, egyetlen jellemtulajdonság átalakítása az egész lélektükröd megváltozását eredményezte, mivel éned minden része összefügg egymással. A jellemátalakítás “titka” az, hogy hatványozottan könnyebbé válik minden egyes sikerrel.
Amint azt Bardon kifejtette, a Második Lépésnél a jellemátalakítási munka célja a legkiemelkedőbb negatív tulajdonságaid átalakítása. Feltétlenül tartsd ezt tiszteletben és érd el ezt a célt, mielőtt továbblépsz a Harmadik Lépésre! Bardon nem adott időhatárt, mennyi idő alatt kell ezt befejezni, de ez nem azt jelenti, hogy lazsálhatsz! Rendületlenül és következetesen, szünet nélkül fejlődj, és időben teljesíted a Második Lépést.
Ne feledd, ez még csak a Második lépés célja! A végső cél, mint azt korábban említettem, az egész személyiséged pozitívvá alakítása. Ezt el kell érned a Harmadik Lépés végére, mielőtt a Negyedik Lépésbe fognál. Mindazonáltal, jellemed alakítása élethosszig tartó munka. A jellem pozitívvá alakítása nem végeredménye egy folyamatnak, hanem egy olyan elv, amit egész inkarnációd idejére magadévá kell tenned. Amíg asztráltestben élsz, addig gondoznod kell ezt a folyton változó belső lelki virágoskertet. Tehát tedd örömtelivé ezt a munkát!
Mielőtt befejezem, meg kell említenem egy tulajdonságot, vagy inkább hozzáállást, ami végig, és már kezdetben segíteni fog téged. Ezt nevezem “mágikus bizonyosságnak”. Bardon gyakran említette, hogy a fejlődéshez kell egy abszolút hit vagy bizalom abban, hogy sikerrel jársz – ezt értem én “mágikus bizonyosságon”. Sajnos Bardon nem adott iránymutatást arra nézve, hogyan kellene a bizonyosságnak e szintjét elérnünk, kivéve egy meditációval kapcsolatos homályos utalást.
Olyan szintű bizonyosságra van itt szükség, és ezt már joggal nevezhetjük a mágikus bizonyosság szintjének, mint amikor egy követ tartasz kinyújtott kezedben és elengeded. Abszolút bizonyossággal tudod, hogy a kő a földre fog esni, mivel születésed óta ezt tapasztaltad a gravitációval kapcsolatban. A kő soha nem kezdett el leesés helyett felfelé lebegni, tehát automatikusan feltételezed, hogy le fog esni. Ha nem esne le, hihetetlen mértékben megdöbbennél, és minden feltételezésed a világ működéséről összetörne.
A bizonyosságnak ez a foka szükséges, hogy valós mágikus hatást érjen el beavatásod során. Olyan szilárd bizonyossággal kell belefognod, hogy sokkolna, ha nem működne. Ez a kishitűség poláris ellentéte.
Egyetlen módját fedeztem fel a mágikus bizonyosság elérésének a kishitűséggel szemben: azt, amire Bardon utalt, és ez egy igen speciális meditáció. Elmédet összpontosítsd egy olyan példára, amilyet említettem, mint egy kő leejtése, vagy bármilyen tettre, aminek kétség nélkül tudod az előrelátható következményét. Koncentrálj a bizonyosságnak erre az érzésére, amíg be nem tölti tudatodat, és akkor vidd át ezt az érzést a beavatási munkádra. Az a cél, hogy annyira bizonyos légy a sikerben, hogy kudarcot el se tudj képzelni.

Testi
A tudatos póruslégzés csak továbbfejlesztése az Első Lépés levegő mágiájának, a fő különbség az, hogy ahelyett, hogy csak tüdővel lélegeznél, megtanulod, hogyan lélegezz az egész testeddel.
Miközben légzésnek nevezzük, a póruslégzést nem muszáj a légzéshez társítani. Világos, hogy nem szívsz levegőt a pórusokon keresztül úgy, ahogy a tüdőddel szívsz. Hanem azokat az energetikai összetevőket szívod be a pórusokon át, amelyeket egyébként a szokásos légzéssel belégzel. Máshogy kifejezve,  az energiát és az Akasát szívod a testedbe póruslégzéssel. És persze, amikor ezt összekötöd a normál légzéssel, egyben levegőt is lélegzel a tüdőddel, de ez nem fontos a gyakorlat szempontjából. Azért kötjük össze a normál légzéssel, mert így könnyebb megtanulni – egyszerűen könnyebb valami anyagtalant beszívni úgy, hogy közben a légzést utánozod. És emellett nagyon hasonló érzés a normál légzéshez, mert egy belső tágulást érzel, ahogy az életerőt a testedbe szívod.
Azonban nagyon fontos megértened, hogy a póruslégzés mágikus részét nem a tüdőddel végzed, hanem az elméddel. Tehát nem kell kidolgoznod olyan légzési technikákat, mint extra mély lélegzetvétel, a lélegzet visszatartása, vagy számolni a ki- és belégzést, stb. Légzésed módjának és ritmusának tökéletesen normálisnak és változatlannak kell maradnia a gyakorlatok során.
Végül, későbbi Lépésekben megtanulod, hogyan tömöríts energiát, Elemeket, Fluidokat, Fényt és eszméket például egy tárgyba pusztán akaraterővel, de az ilyen szintű képességhez való eljutás itt kezdődik, a póruslégzés töklétes elsajátításával. Tehát teljes figyelmeddel végezd ezt a gyakorlatot.
Azt javaslom, eleinte ne aggodalmaskodj amiatt, hogy ténylegesen belélegzed-e az életerőt vagy az energiát póruslégzés közben. Tedd félre az óhatatlan kérdést, hogy milyen érezni az életerőt, és inkább az egész testtel való légzés ideájára és érzésére koncentrálj. Számomra ez olyan érzés, mintha a légzésem vákuumot hozna létre a fizikai testem kellős középpontjában, és ez a vákuum levegőt szívna be a bőrömön át. Fizikai érzésként érzem az energia áramlását a bőrömmel, izmaimmal és csontjaimmal.
Ha az segít, használd amit a vizuális koncentrációs gyakorlatból tanultál, és vizualizáld az életerőt amint légzés közben a testedbe áramlik. És ha a tapintási gyakorlattal is foglalkoztál, szintén használd képzelőerődet, hogy megteremtsd a testedbe áramló energia érzését. Ne feledd, ezáltal kapcsolatba kerülsz a tényleges életerővel a mentálsíkon és így magadhoz vonzod az életerő tényleges megtapasztalását.
Amint begyakoroltad a póruslégzést, kezdd lélegzetedet önszuggesztiós mondatoddal vagy más, a lélektükörrel való munkádnak megfelelő eszmével telíteni. Ez pontosan az, amit az Első Lépésben a Levegő mágiájával megtanultál, csak egy kissé kiterjesztve. Ez esetben az eszme akaratlagosan a fizikai levegőben lévő Akasába kerül és magába az életerőbe, és ez végső soron erősebb technika, mint az Első Lépésé.
Ezután kezdj el a kilégzéssel is dolgozni, és szó szerint az ellenkezőjét lélegezd ki a belélegzett eszmének. Például, kilélegezheted egy negatív jellemvonás alapvető jelentését, hogy könnyebben megszabadulj tőle. Bardon ezt mágikus kilégzésnek nevezte.
Végső soron ezt se muszáj összekapcsolni a fizikai lélegzéssel, mindazonáltal ez nem volna éppen a legjobb módja a a mágikus kilégzés elsajátításának. Ezt ugyanolyan magas szinten kell elsajátítani, mint a mágikus belégzést, mert a későbbi Lépésekben teljes biztonsággal képesnek kell lenned kilélegezni a betömörített Elemeket, életerőt, fluidokat, stb.
Számomra a mágikus kilégzés ugyanolyan érzésekkel jár, mint a belégzés, kivéve, hogy fordítva. Ekkor nagy nyomást érzek a testem közepében, és amikor akaratlagosan is nyomást gyakorolok, akkor középről kifelé erővel kiterjed és kilép a testemből a csontjaimon, izmaimon és végül a bőrömön keresztül. Ezt is fizikai érzetként érzékelem.
Az egész negatív tulajdonságot ebbe a nyomás alatt lévő térbe gyűjtöm, és a mágikus kilégzéssel kényszerítem, hogy hagyja el a testemet.
Kezdetben a póruslégzés egy csomó koncentrált erőfeszítést igényel, de nagyon gyorsan olyan könnyűvé válik, mint … a lélegzés! Amint tökélyre vitted, egészen szórakoztató és egyben tanulságos is tud lenni. Az energiák és eszmék egy egész univerzuma várja, hogy belélegezd és megízleld őket!
Szóval, elértünk a Második Lépés testi fejezetének a végére, amit Bardon “a test uralásának” nevez. Bár ezeket a gyakorlatokat meglehetősen egyszerűen, a testi önfegyelemmel vagy önuralommal kapcsolatban tárgyalja, ezek sokkal kifinomultabbak, mint elsőre látszik, és sokkal több van bennük mint azt gyaníthatnád.
Mindig úgy éreztem, hogy valami fontos hiányzik Bardon érzékszervi koncentrációs gyakorlatainak sorából; nevezetesen a különféle érzelmi állapotok megteremtése. Érzelmeink ugyanannyira érzékelésünk részei, amennyire a látás vagy a hallás; és az érzékelésünk minőségét és mértékét valójában az érzékszerveink által közvetítettekre adott érzelmi reakciónk határozza meg.
Sok előnye van annak, ha érzelmi állapotot sorát teremted meg úgy, ahogy a képeket, hangokat, szagokat, stb. Először is ez nagyon tanulságos, és fejleszti az empátia képességét. Másodszor, javítja olyan különféle érzelmi állapotok felfogásának képességét, amelyek idegenségük miatt rejtélyek maradhatnának. Harmadszor, és ez a legfontosabb, érzelmi függetlenségre tanít; pontosabban inkább arra, hogy képes legyél megteremteni belső érzelmi állapotodat attól függetlenül, hogy arra külső befolyások egyébként miképpen hatnak.
Mindig úgy láttam, hogy az érzelmi állapotok megteremtése szerepet játszik a jellem átalakításának munkájában, mert ez a szabad akaratot érvényesíti az automatikus tudattalan érzelmi reakciókkal szemben. De Bardon nem foglalkozott ezzel kifejezetten és egyenesen, ahogy a látás, hallás, érzés, szag és íz esetében tette. Tekintve a szabad akarat különös fontosságát az érzelmi reakciók tekintetében és hatását az Elemek asztrális Egyensúlyára, az egyetlen értelmesnek tűnő magyarázat arra, hogy Bardon miért nem adott kifejezetten ezekre is gyakorlatokat, az az, hogy az ötvenes évek Kelet-Európájában az érzelmi állapotokról nem beszéltek olyan nyíltan és szívesen, mint ahogy ma tesszük. Bármi legyen is az oka a kifejezetten az érzelmekre vonatkozó gyakorlatok hiányának, közvetett módon megoldotta, hogy nagyjából ugyanazt elérjük az érzelmi szabad akarat tekintetében.
Az érzékelés csupán az idegi impulzusok kisülése az agy felé, de az, hogy mit érzünk ezekkel kapcsolatban, meghatározza, hogy az érzést kellemesnek vagy fájdalmasnak tapasztaljuk-e, és az, amit érzünk, meghatározza a reakciónkat. De ha kiküszöböljük az érzékelés érzelmi értékelését, csak a puszta érzékelés marad, és választhatunk, hogy reagálunk-e rá vagy sem.
Ahhoz, hogy Bardon test uralása gyakorlataiban sikeres légy, meg kell tanulnod, hogyan válaszd le magad az érzékelés automatikus érzelmi minősítéséről, és reakcióidra való ösztönös befolyásáról. Vagyis úgy kell döntened, hogy a “kellemes” érzelmi állapotot választod, miközben olyat tapasztalsz, amit egyébként “kellemetlennek” ítélnél.
A Bardon által leírt tartásban ülni, több mint valószínű, hogy kényelmetlen lesz eleinte, míg meg nem tanulod függetleníteni magad a testtartás megváltoztatásának természetes késztetésétől. Ugyanez a helyzet azzal, hogy ne igyál, amikor szomjas vagy, ne egyél, amikor éhes vagy, stb. Mindegyik azt igényli, hogy előbb tudatosítsd ösztönös reakciódat, majd tudattalan ösztönödet tudatos választásoddal helyettesítsd.
Nagyon tanulságos szembenézni az érzékelésnek ezzel a tudattalan érzelmi minősítésével. Pl. a való életben én vékony srác vagyok védő zsírréteg nélkül, így könnyen fázni kezdek. Számomra a hideg kellemetlen, így ösztönös reakcióm a meleg felé vinne, de amikor félreteszem az érzékelésnek ezt az érzelmi minősítését, a kényelmetlenség érzése megszűnik, kellemesen érzem magam hidegben és élvezem a frissítő hatását. A hideg többé nem zavar, nem befolyásolja tetteimet, és szabadon tehetem, amit akarok, ahelyett, hogy az ösztöneim rabszolgája volnék.
Jövőbeli gyakorlatod szempontjából fontossá válik a testi érzékelések figyelmen kívül hagyásának képessége, legyenek azok akár fájdalmasak vagy kellemesek, amikor nyugton kell maradnod akár órákon át, vagy hosszú ideig kell fizikailag aktívnak lenned. Fontos megtanulnod uralni a fizikai testedet ahelyett, hogy az uralna téged.
Az Elemek Egyensúlyának lényege a szabad akarat ereje. Ez azt jelenti, hogy tudatosan döntöd el, mi történjék az elmédben; milyen érzelmi reakciót tanúsítasz; és a fizikai testednek mely befolyása gyakorolhat hatást viselkedésedre. Mindezeket módodban áll tudatos akaratoddal meghatározni.
Amint az elején említettem, a Második Lépés a kreativitásról szól. Számomra semmi sem olyan izgalmas, mint valamit saját kezűleg teremteni. Tehát a hetedik mennyországban éreztem magam, amikor elkezdtem a Második Lépést – mi lehetne jobb, mint saját magunkat megteremteni? Számomra ez szórakozás, sokkal inkább játék, mint munka. Remélem, te is megtalálod ezt a játékos örömöt abban, ahogy kreatívan alakítod magad, és ahogy éled az életed. Miért ne tennénk mindezt a szépség és a csoda művévé, ami jobbá teszi a világot?

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé.


Scroll to Top