Első Lépés

Szerző: Rawn Clark,  fordítás: Chrenkó Ferenc

Egyszerű kezdetek
Bevezetés

Azért választottam ezt a címet, hogy “Egyszerű kezdetek”, hogy kihangsúlyozzam, az első lépés még csak a kezdet, és tényleg egyszerű.
Azért állítom, hogy a gyakorlatok egyszerűek, mert az első lépés összes gyakorlata természetes folyamatok és képességek tudatos és szándékos használatára épül.
Ezeket a képességeket nap, mint nap használjuk, és eszünkbe sem jut, hogy ezek a legcsekélyebb mértékben is különlegesek vagy mágikusak volnának.
Ami ezeket hétköznapiból mágikussá teszi, az a céltudatos törekvés.

Túlságosan gyakran fordul elő, hogy egy tanuló, olvasva az első lépés gyakorlatait, azt gondolja, hogy ezek nagyon bonyolultak, elvégzésük már meglévő fejlett képességeket kíván, vagy a gyakorlatok végzése olyan sok időbe kerül minden egyes nap, hogy nem lesz idejük semmi egyébre, mint például munkára, szórakozásra a barátokkal stb. stb. stb.
Egyik ilyen feltételezés sem helytálló!
Saját szavai szerint Bardon “Az Igazi Beavatás Útja” című könyvét úgy szerkesztette meg, mintha a “legelfoglaltabb ember számára készült” volna, és bár Bardon kifejezései némileg archaikusnak hatnak, valamint gyakran zavarba ejtőek egy modern olvasó számára, a gyakorlatok, amelyeket leír az első lépésben, alapvetően rendkívül egyszerűek és abszolút kezdőknek valók. Továbbá Bardon saját tájékoztatásának megfelelően mindegyikük viszonylag gyorsan, a legtöbb esetben egy-két héten belül sikerre vihető.

Még mindig nagyon-nagyon sok társunk van leragadva az első lépés gyakorlatainál, akik nagyon kevés vagy semennyi haladást sem értek el – szó szerint akár évekig. Vannak, akik több év után még mindig azzal próbálkoznak, hogy elegendő időt szakítsanak arra mindennapi életükből, hogy elkezdjék a gyakorlatokat.

Az évek során számtalan magyarázatot hallottam azzal kapcsolatban, hogy egyes társaink miért ragadnak le az első lépésnél, vagy miért nem vágtak bele még mindig abba a munkába, aminek elkezdésére állítólag oly türelmetlenül vágynak.
Ezzel szemben úgy tűnik, valójában csak két különböző magyarázat húzódik meg mindezek mögött:
Elsősorban a gyakorlatok félreértése, másodsorban a tudattalan ellenállás az önátalakítással szemben.

A félreértések kijavíthatók további információk hozzáadásával, vagy egyszerűen csak a dolgok másként elmagyarázásával – de a tudattalan ellenállással nem olyan könnyű elbánni. Itt csak annyit tehetek, hogy megnevezem ezeket és röviden elmagyarázom. A tudattalan ellenállás kiküszöbölése azonban annak a feladata, aki azt magában tapasztalja.
Az emberi psziché meglehetősen általános jellegzetessége az, hogy irtózik a változástól. (A „psziché” a tudatalattit jelenti Rawn Clark írásaiban – a fordító) Mindent megtesz, hogy a jelenlegi állapotot megőrizze, hogy mindent pontosan olyannak tartson meg, amilyen most: vagyis ismerős és -a psziché nyelvén szólva- “biztonságos”. A psziché számára az ismerős egyenlő a biztonságossal, és az ismeretlen egyenlő a veszélyessel. Tehát amikor szembekerül a tudatos önátalakítás lehetőségével, a psziché gyakran önvédelemből reagál és minden akadályt, amit csak képes, felhasznál a változás ellen. Amikor valaki elhatározza, hogy megváltoztatja a pszichét, akkor ezek az akadályok az önszabotázs szintjéig nőnek. Keresztbe tesznek a tudatos akaratnak, de a psziché szempontjából nézve önvédelmet jelentenek.
Ezek az akadályok többnyire kishitűségként jelennek meg: “Nem tudom megcsinálni”, “Túl nehéz”, “Nem vagyok elég jó”, “Örökké fog tartani”, “Nincs rá időm”, “Túl fáradt vagyok” stb.
Máskor egész konkrét módon nyilvánulnak meg, mint pl. a Könyv eltüntetése; túl sokáig való fennmaradás, hogy másnap reggel tényleg túl fáradt legyél a koncentráláshoz; izomgörcsök, fájdalmak, akár fejfájás megtapasztalása amint leülsz meditálni stb. Akár a megértés homályosságában is megnyilvánulhatnak ahogy olvasod a könyvben a gyakorlatokat, ami a teljes vagy részleges félreértéséhez is vezethet annak, amit egyébként azonnal felfognál.
A psziché igen körmönfont és főleg nagyon erős. Azonban csodálatos módon a tudatos elme képes felülbírálni és átprogramozni a tudatalattit, szóval nincs minden veszve!
A legjobb ellenszere a tudattalan ellenállásnak: komolyan elhatározni, hogy gyakorolunk, kerül, amibe kerül! El kell határoznod minden akaraterőddel, hogy abszolút semmi sem fog ebben megakadályozni! Amint igazán eldöntötted, hogy gyakorolsz, a tudatalattid ereje, amivel a tudatos akaratod felett rendelkezik, nagymértékben csökken, ha éppen meg nem szűnik teljesen. Ami ellenállás marad, ekkor már könnyen kezelhető pozitív megerősítésekkel, egyszerű makacssággal vagy önfegyelemmel.

A tudattalan ellenállás említett megjelenései mind az első lépés gyakorlataiban való előrehaladás komoly lassításában nyilvánulnak meg, de van egy még veszedelmesebb megnyilvánulás is, ami sokakat megakadályoz abban, hogy egyáltalán elkezdjék a gyakorlást. Ez a már szintes beteges igény, hogy teljesen átalakítsák életüket, hogy ún. szabad időt nyerjenek. Persze nem tudhatjuk, mennyi időt vesznek naponta igénybe a gyakorlatok, amíg ténylegesen nem végezzük őket, tehát ennek felmérése egy folyamatosan elérhetetlen céllá válik. Gyakran a “minden időmet erre akarom szánni” szöveg csak a várakozás igazolására szolgál, és míg nemes célnak tűnik, valójában a Hermetika kiegyensúlyozatlan megközelítése.
Az igazság az, hogy a Könyv gyakorlatainak elkezdéséhez nem kell teljesen átalakítani az életünket. Csak a prioritások kisebb megváltoztatására van szükség. Ez elég időt eredményez, amit a gyakorlatok elkezdésének szentelhetünk. Ezután a gyakorlatok eredményezte fejlődés magától megváltoztatja azt, hogy hogyan tekintesz az időd és tudatosságod felhasználására. Így a gyakorlás beilleszti saját magát az életedbe ahelyett, hogy az életedet kellene a gyakorlás homályos fogalmához illesztened.
Az én tanácsom azoknak, akik az elkezdés megfelelő időpontjára való örök várakozás kárhozatos állapotába ragadtak: egyszerűen csak kezdd el és tedd meg most, amit meg tudsz tenni! Életed jelenlegi határai közé illeszd be a gyakorlatokat, és hagyd, hogy azok átalakítsák az életedet!
Ez sokkal, de sokkal jobb, mint soha el nem kezdeni és éveket elvesztegetni a halogatással!

Szellemi
Az első lépés négy különböző szellemi gyakorlatot tartalmaz.

1. A szellemiskolázás legelső gyakorlata a legegyszerűbb. Egyszerűen ülj le, hunyd be a szemed és figyeld meg elmédet! Az egyetlen tényleges feladatod, hogy hozzászoktasd magad ahhoz, hogy elméd kívülálló megfigyelője légy. Csak figyelj és engedd, hogy történjen, ami történik anélkül, hogy bárhogy bevonódnál.
Ne ítéld meg, ami történik és különösen ne próbálj semmit előidézni. Csak engedd lenni, bármi is legyen az, és figyelj! Csak ennyi. Nem különbözik igazán attól, hogy egy repülő madarat vagy elhaladó kocsit nézel.
Te, a megfigyelő elkülönülsz attól, amit megfigyelsz, noha közben megismered elmédet azáltal, hogy működését megfigyeled.
Egy lehetséges következménye elméd elkülönült megfigyelésének az, hogy azok a pörgő, viszonylag céltalan gondolatok, amelyek elmédet megtöltik, lelassulnak. Azonban erre nem szabad kifejezetten törekedni. Ha így történik, legyen így, de ne próbáld lelassítani a gondolataidat! Csak figyelj beavatkozás nélkül!
A beavatkozás és belefolyás hiánya jelenti a passzív megfigyelést, és annak a képességnek az elsajátítása az első gyakorlat fő célja, hogy el tudd különíteni magad a saját felszíni elmédtől. Ez annyira egyszerű és elemi dolog, hogy egy hét gyakorlás után könnyen képesnek kell lenned tíz percig passzívan, bevonódás nélkül megfigyelni elmédet.

2. A második szellemi gyakorlat ugyanilyen egyszerű, ha az elsőt tökéletesen elsajátítottad. Ez a gyakorlat nagyon hasonló a buddhista “tudatos figyelem” gyakorlathoz, amiben egyszerűen arra fókuszálod a figyelmed, amit fizikailag csinálsz a jelen pillanatban ahelyett, hogy bevonódnál a felszíni elmefecsegésbe.
A fő különbség itt az, hogy aktívan részt veszel tudatosságoddal a passzív megfigyelés helyett. Mivel tudatosságod legnagyobb részét nem az elméd fecsegésére irányítod, a jelen pillanatra fókuszált figyelmed erőssége, és valójában a minősége is, szokatlanul éles és erőteljes lesz a “normálishoz” képest. Természetesen egy egész életre lehet szükséged ahhoz, hogy elérj egy Zen-szerű állapotot, amiben teljesen a jelen pillanatban gyökerezel, de nem ez az, ismétlem, nem ez az, ami az első fokozatnál elvárás. Minden, amire szükség van -Bardon saját szavaival élve-, egy “bizonyos gyakorlottság” elérése ebben.
Ez azt jelenti, hogy már hozzá kellett szoktatni magad ahhoz, hogy tudatosságoddal aktív résztvevő legyél, és képes legyél fókuszálni a tudatosságodat ahová akarod és megtartani ott néhány percig.
Ez az első lépésbeli célja ennek a gyakorlatnak, és ez egy heti vagy kevesebb erőfeszítést igényel. Mindazonáltal, ahogy Bardon kijelentette, ez az egyik olyan gyakorlat, amit egész hátralevő életedben gyakorolnod kell, hogy folyamatosan fejlődj.

3. A harmadik szellemi gyakorlat a második természetes kiterjesztése. Ez esetben a figyelmedet egy eszmére vagy gondolatfolyamra összpontosítod a külső tevékenység helyett. Ez azt jelenti, hogy tudatosságodat újra befelé fordítod, és miközben figyelmen kívül hagyod az elme fecsegését, figyelmedet a kiválasztott eszmére összpontosítod. Az egyetlen különbség az előző gyakorlathoz képest az, amire a figyelmedet összpontosítod.
Pontosan ugyanazt a képességedet használod és fejleszted, nevezetesen azt a képességedet, hogy a figyelmedet  képes vagy arra összpontosítani, amire akarod, és ott is tartani – ebben az esetben legalább 10 percig megszakítás nélkül. Ezt a célt elérni szintén nem tart tovább egy-két hétnél.

4. Minden egyes sikeres gyakorlat annak egyszerű kiterjesztése volt, amit az előzőből tanultál. Az első lépés negyedik szellemi gyakorlata ugyanilyen egyszerű. Ez a legendás gondolatüresség.
Erre a pontra elérkezve meg fogod tapasztalni azt a tényt, hogy egyik gondolat vége és a következő érkezése között mélységes csend érzékelhető. Ez az üres csend áll a negyedik szellemi gyakorlat középpontjában. Természetesen ennek az összpontosításnak a fenntartása megköveteli, hogy teljes mértékben elválaszd magad minden gondolattól, amelyek felmerülhetnek elmédben, hasonlóan ahhoz az elkülönüléshez, amit elértél az első gyakorlatban. És csakúgy, mint az első gyakorlatban, passzívan, elvárások nélkül kell megfigyelned az ürességet. Két héten belül annyira hozzá kell szoknod az ürességre való összpontosításhoz, hogy tíz percig megszakítás nélkül meg kell tudnod tartani a gondolatürességet. Hasonlóan a második gyakorlathoz, a gondolatüresség gyakorlatot is folytatni kell az első lépés után, és folyamatos gyakorlással elmélyíteni. A beavatás tekintetében ez nagyon fontos állapota a tudatnak és a Létnek, amelyet odaadóan kell fejleszteni. Tény, hogy ennek a folyamatos elmélyítését követeli meg Bardon az összes jövőbeni gyakorlatban. Más szóval, ha nem tartod fenn ennek gyakorlását és nem mész egyre mélyebben a belső csendbe, a jövőbeni gyakorlatokat lehetetlen lesz tökéletesen elsajátítanod. Mindazonáltal az első lépésben az az összes elvárás, hogy képes képes legyél fenntartani az ürességre való összpontosítást minden más kizárásával 10 percig.
Legfeljebb 6 hétig tarthat ennek a négy szellemi gyakorlatnak a szükséges mértékig való elsajátítása.

Asztrál
Az első lépés asztrális gyakorlatai ugyanolyan egyszerűek, mint a szellemi gyakorlatok, és ugyanolyan ütemben kell haladni velük.
Más szóval az egészet 4-6 héten belül ugyanabban az elosztásban kell végezni úgy, hogy a szellemi és asztrál résszel nagyjából ugyanakkor végezzünk.

Az első lépés alapvetően az alapvető önismeret önmegfigyelés által való növelése. Míg a szellemi gyakorlatokkal az elme működését figyeljük meg, az asztrális munka a személyiség vagy karakter megfigyelésének és katalogizálásának munkája.
A képesség, hogy megfigyelőként elkülönítsd magad a megfigyelés tárgyától, valamint figyelmed akaratlagos összpontosításának képessége az eszközök ahhoz, hogy megfigyeld saját jellemvonásaidat.
Az első lépés alapvetően az elemi önismeret önmegfigyeléssel való javításának a gyakorlata. Míg a szellemi gyakorlatokkal az elme működését figyeljük meg, az asztrális munka a személyiség vagy karakter megfigyelésének és katalogizálásának munkája. Természetesen ugyanazok a képességek, amelyeket a szellemi gyakorlatok folytatásával fejlesztünk, mutatják, hogy minden lépés anyaga mennyire összefüggő egységet képez. Az egyetlen feladat itt, amelyet az első lépés asztrál részében teljesíteni kell, az hogy katalogizáld a pozitív és negatív jellemtulajdonságaidat, semmi több. Némi távolságtartással figyeld magad, és írd le a tapasztalt jellemtulajdonságaidat! Aztán elemezd a listádat, minden jellemvonást sorolj be Elemek szerint, és végül oszd három részre erősségük szerint, hogy mennyire befolyásolják a viselkedésedet és gondolkodásodat!
Ezt a három részből álló folyamatot egyszer a negatív, és egyszer a pozitív tulajdonságokkal kell elvégezned. Ennek eredménye az, amit Bardon fekete és fehér lélektükörnek nevez.
Képzelheted, hogy a gondolaturalás második gyakorlata, a figyelemösszpontosítás milyen gyakran fogja segíteni az önmegfigyelés folyamatát, ahogy megpróbálod valós időben észlelni, milyen karaktervonásokat fejezel ki bármely adott pillanatban. És hasonlóképpen, a harmadik szellemi gyakorlat, a gondolatfenntartás egy eszmére vagy gondolatmenetre pontosan ugyanazt a képességet fejleszti, amivel elemezni fogod tulajdonságaid listáját és Elemekhez sorolod őket erősség szerint. Végső soron, minden egyes lépés különböző részei egymást támogatják, mivel ugyanazokat a képességeket fejlesztik kissé különböző módokon, és ezáltal kiegyensúlyozott fejlődést biztosítanak.
Az első lépés szellemi gyakorlataiban egyetlen eszközöd a tudatosságod volt. És az asztrál munkánál is ez a helyzet: egyetlen eszközöd a tudatosságod. Ez olyan fontos állítás, hogy megismétlem:
Az asztrál munkánál egyetlen eszközöd a tudatosságod.

Ezt szó szerint értem. Nem kell bíznod senki más véleményében, magyarázatában, reakciójában, tanításában, hozzáállásában, stb. Ez az egész a saját önfejlesztésedről szól, ami csakis és kizárólag azon alapul, te hogyan érzel saját magaddal kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy dobj el minden tulajdonságlistát, különösen amit Bardon írt a könyvben, és egyszerűen csak figyeld meg, mit érzel személyiséged egyes vonásaival kapcsolatban. Nem amit gondolsz a tulajdonságaidról, hanem amit az adott pillanatban éppen érzel.

Emlékezz, hogy ez az asztrál munka, és mint ilyen, az érzelmeiden alapul és azokra fókuszál! Tehát azt helyénvaló megfigyelned, amit érzel, és az ad megfelelő tájékoztatást. Itt az érzelmeiddel dolgozol, ahogy a gondolataiddal dolgoztál a szellemi gyakorlatoknál.
Valójában csakis te tudod, mi van a saját szívedben és elmédben, tehát csakis te tudod pontosan felmérni a saját negatív és pozitív tulajdonságaidat. Ha külső forráshoz nyúlsz ezért az információért, rossz helyen keresgélsz, és nem fogsz pontos lélektükröt készíteni magadnak. Az egyetlen hely, ahol ezeket az infókat megtalálod tebenned van.
Ne késlekedj az önkatalogizálással, ne húzzad-halasszad hónapokig befejezetlenül! Ez a fajta halogatás a tudatalatti önszabotázs megnyilvánulása, amit muszáj megakadályoznod, ha valami hasznosat akarsz tenni. Vedd komolyan, és csináld meg késlekedés és és kifogások nélkül! Első listád elkészítése a negatív jellemvonásaidról nem tarthat tovább két hétnél.
Azt javaslom, a célod legalább 100 tételes lista legyen. Nem kell “tökéletesnek” lennie! Ebben a folyamatban nincs szerepe a tökéletességnek. Az általad készített lélektükör legyen összefüggő, élő, változó, mert társad lesz további életed során. Tehát hagyd idővel fejlődni, és ne várd el, hogy már megszületése pillanatában tökéletes legyen!
A tökéletességnek, vagy az arra való törekvésnek nincs helye a következő tevékenységben sem, amelyben listád minden tételét egy Elemi befolyáshoz rendeled. Csak a legjobb tudásod szerint tedd meg, amit tudsz, meditálj röviden az egyes tételeken és észleld, melyik Elem érződik megfelelőnek. Ne intellektualizáld túl! Néhány napra elosztott pár óránál többet nem kell ezzel foglalkoznod. Jegyezd meg, hogy ez a tükör mostantól mindig veled lesz, tehát mindig javíthatod a felbukkanó hibákat egy nap, egy hónap, vagy egy év múlva is!
A tulajdonságoknak három fontossági szintbe sorolására az Elem kategóriákon belül már egy kissé több időt és fáradságot szánj! Ez a rész gyakorlati szempontból nézve fontosabb, mint az Elemekhez sorolás mivel ez fogja meghatározni, hogy a második lépés mely tulajdonságot fogod először és a továbbiakban transzmutálni.
Szóval szánj egy hetet arra, hogy eldöntsd, melyik jellemvonás befolyásol leginkább, és melyik legkevésbé! Ennek se kell persze tökéletesnek lennie, különösen, mivel az arányok változni fognak, amint elkezded a második lépés önátalakítási munkáját.
Legfeljebb három hetet és pár napot fogsz a negatív lélektükör elkészítésére szánni, és amint elkészült, azonnal kezdd el a pozitív lélektükröt! Ez éppolyan fontos, mint a fekete tükör! Enélkül nem volna kiegyensúlyozott képed magadról.

Természetesen azt gondolhatnánk, hogy a pozitív jellemtulajdonságaink felmérése könnyű és kellemes, mégis úgy tűnik, a legtöbben nehezebbnek találják, mint a fekete tükör készítését!
Részben annak a kulturális elvárásnak köszönhető ez, hogy legalábbis játsszuk meg a szerénységet, és részben annak is, hogy legtöbbünket arra tanították, hogy így vagy úgy, de nem vagyunk elég jók, tehát nincsenek is említésre méltó jó tulajdonságaink. Ez természetesen szamárság! Mindenkinek vannak pozitív jellemtulajdonságai, függetlenül attól, mennyire rossznak gondolja magát. Szóval csak kezdjünk hozzá, és nézzünk magunkba a válaszokért!
Legfeljebb három hét után befejezett pozitív lélektükörrel kell rendelkezned. Ezzel nagyjából el is telt az asztrál munkára szánt hat hét. Más szóval, a mentális és asztrális munkát ugyanazon hat héten belül befejezed.

Testi

Ezek szintén egészen egyszerűek, és bevezetnek téged a következő lépések alapvető fogalmaiba.
Bardon az első lépés fizikai részét azzal kezdte, hogy a tanulókat minden reggeli felkeléskor bőrük kefélésére és hideg vízben mosdásra utasította, amit a gyakorlatoknak kell követniük.
Míg ezek az utasítások meglehetősen sajátságosaknak tűnnek és sokan szigorúan betartják őket, inkább egy alapvető elképzelést fejeznek ki, mintsem hogy előírnának egy különleges reggeli rutint.
Az a lényeg, hogy tegyél valamit, amivel felfrissíted a fizikai tested, és eltörlöd maradék fáradtságot mielőtt mentális és asztrális gyakorlataidba kezdesz. Bármilyen, számodra megfelelő megoldást választhatsz, aminek nem kell feltétlenül a bőröd kefélését vagy a hideg vízben mosdást tartalmaznia. Más szóval, neked kell kialakítanod saját reggeli rutinodat, ami a te testednek és körülményeidnek legjobban megfelel. Ha egy valóban jól működő rendszert alakítasz ki magadnak, akkor azt viszonylag könnyű lesz betartanod és napi szokásoddá tenned. A fizikai haszna mellett ez a gyakorlat az akaraterőd mellett azt a képességedet is erősíti, hogy jó szokásokat alakíts ki. Mindkettő fontos előnyökkel jár a beavatás során.

A “légzés rejtélye”, “az étel tudatos magunkhoz vétele” és a “víz mágiája” részek mind egyetlen egyszerű alapelven és technikán alapulnak. Az alapelvük az, hogy az Akasha, ami minden anyag természetes része, vonzza és befogadja a gondolatokat és eszméket, különösen a szándékosan kivetített gondolatokat és eszméket. Tehát a technika egyszerűen csak kihasználja ezt a természetes folyamatot azáltal, hogy szándékossá és tudatossá teszi.
Egész egyszerűen csak annyit kell tennünk, hogy megfogalmazzuk az eszmét, amellyel a levegőt, ételt, vizet telíteni kívánjuk és elképzeljük, hogy az anyag Akasha elve felvette a választott eszmét. Ez abszolút semennyi fizikai erőfeszítést nem kíván és szellemi erőfeszítést se sokat. Sok társunk erőlködik és nyög, és úgy tesznek, mint akik bele akarják verni a levegőjükbe, ételükbe, vizükbe az eszmét, de ezek nem vezetnek a kívant eredményre. Ami itt szükséges, az a nyugodtan fókuszált gondolat és akarat, amelyeket a második és harmadik szellemi gyakorlat fejleszt ki.

Bardon nem ad tájékoztatást arra nézve, hogy mikor tekinthetjük tökéletesen elvégzettnek az első lépés fizikai gyakorlatait. Az elvárás itt az, hogy folyamatosan használd és alkalmazd az alapvető technikát. A technika ismételt alkalmazásával egyre javul a képességed, hogy elérd a kívánt eredményeket, és végső soron ez jelenti azt, hogy mesterévé válsz ezeknek az elemi technikáknak.
Bardon időhatárokat se állapít meg, amin belül sikert kell elérned. Helyette kijelentette, hogy nagyrészt annak a kívánságnak a természete határozza meg, amivel telíted a levegőt, ételt és vizet, hogy milyen sokáig kell dolgoznod érdemi eredmény eléréséhez. Ez azt jelenti, hogy ha hat hét alatt nem értél el érdemleges eredményt, miközben a szellemi és asztrális gyakorlatoknak azért már mesterévé váltál, attól még nem kell elhalasztanod a második lépésre való továbblépést. Vagyis ne hagyd, hogy ezeknek a technikáknak a látszólag eredménytelen gyakorlása késleltesse továbblépésedet az elsőről a második lépésre.

Ezzel véget is ér az első lépés gyakorlatainak egyszerűségéről szóló leírásom. Minden gyakorlat egy alapvető technikát vagy képességet tanít, amelyeket viszonylag gyorsan magunkévá tehetünk. Ez nem az a lépés, amire hónapokat, éveket kellene szánni.

Tudom, hogy akik számos hónapot vagy évet töltöttek el az első lépéssel, vegyes érzelmeket fognak érezni e szavakat olvasva. A legtöbb társunk ebben a helyzetben, akikkel beszéltem, csakis a legnemesebb szándékokat és okokat fejezték ki, hogy miért szántak ennyi időt és erőfeszítést az első lépésre. És valóban, a komoly hozzáállás, az őszinteség és a részletekre való odafigyelés nagyszerűek és fontosak a Hermetikus beavatás sikeréhez, de helyesen kell használni őket. Sajnos helytelenné válnak akkor, amikor megakadályozzák, hogy időben végighaladjunk az első lépésen. Tehát mindenkinek, aki már több mint egy pár hónapot töltött el az első lépésen, azt mondom: mindent engedj el, ami lelassít, használd a gyakorlatokat, ahogy itt felvázoltam, és válj mesterükké időben egyszer s mindenkorra. Hagyd, hogy olyan könnyűek legyenek, amilyenek, ahelyett hogy szükségtelenül megnehezítenéd a dolgod!

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé.


Scroll to Top