© Rawn Clark, fordította: Chrenkó Ferenc
A Tiferet meditáció kinyomtatható pdf-ben letölthető:

Az eredeti weblap http://abardoncompanion.de/8T-Tiphareth.html
Az eredeti könyv pdf-ben: http://abardoncompanion.de/8TBook.pdf
A képek eredeti méretben innen tölthetők le: http://abardoncompanion.de/8T-TipharethImages.zip

Bevezetés

A héber szó, Tiferet fordítása általában “szépség”. Képírásként értelmezve: a héber szó, Tiferet  minden oldalról ragyogóan felékesített, káprázatosan felöltöztetett, sugárzó, kifejező jellegű dolgot ábrázol. Ebben Nap képe is benne foglaltatik, alul a személyes én belső bolygóiba (Föld, Hold, Merkúr és Vénusz) öltöztetve, felül pedig az univerzálisabb én külső bolygóival (Mars, Jupiter, Szaturnusz) felruházva. A Nap képe így felékesítve valóban a szépség ragyogó ékköve!
A Nap jelképezi az egyensúlyt, de ez nem statikus egyensúly. Itt arról az egyensúlynak nevezett dinamikus állapotról van szó, amelynek elérése folyamatos egyensúlyozást és a részletekkel való törődést igényel. A kiegyensúlyozás sok ellentétes erő egybeszövését jelenti – olyan cselekedetet, amely folyamatos figyelmet igényel. A Szoláris-én, vagy Egyéni-én az a részünk, amely ilyen állandó figyelemmel bír. Az Egyéni én az, aki inkarnálódik és az anyagi síkon való élethez szükséges személyiséget és fizikai testet manifesztálja.
Az idő eonjai során a lényegét tekintve mentális Egyéni Én levetíti magát az asztrális és fizikai szintekre az őket összekapcsoló állandóság kötelékeként átragyogva minden egyes leszületett személyiségen. Egymás követő inkarnációk során tanul, fejlődik és végül teljesen felismeri/ megvalósítja önmagát.
Tiferet az Életfa Középső Pilléréhez vezet minket vissza. A Középső Pillér az öntudat alapszintjeit határozza meg. Alul Malhut (10. szféra) helyezkedik el, amely az én tudatosságának fizikai szintjét jelképezi. A következő a Hod (8.) és Necah (7.) által meghatározott asztrális személyiségünket jelképező Jeszod (9.)
A személyiség felett áll a Tiferet (6.) jelképezte Egyéni Én. Az Egyéniség összetevőit is az előzőhöz hasonlóan a felsőbb bolygók, a Mars (5.) és a Jupiter (4.) határozzák meg.
Létezése során egy Egyéni Én sok különböző személyiséget és fizikai testet manifesztál, melyek élettartama néhány évtizedre korlátozódik. Az Életfa ábrája ebből csak azt mutatja, hogy milyenek a kapcsolatok az Egyéni Én és annak egyetlen megtestesülése között. Nem ábrázolja viszont azt a tényt, hogy egy Egyéniséget sok-sok ilyen manifesztációja veszi körül. Az inkarnációknak ez a sokasága képezi az alsó öltözéket a Tiferet szó képi értelmezése szerint.
Az Egyéni én felső öltözéke a fény univerzális beáramlása, amelyben mindnyájan részesülünk. Ezt az 1, 2 és 3-as számú szféra jelképezi. Közülük csak a legalacsonyabbhoz tartozik bolygó (Szaturnusz, 3.) Ezáltal kell felfognunk, hogy a magasabb beáramlásnak csak egy kis része szimbolizálható szimbólum – a többi örökre elmondhatatlan, szimbólumok által örökre megfoghatatlan marad. Más szóval a legfelsőbb szférák rejtette Egység tudatossága csakis közvetlen megtapasztalás által ismerhető meg.
Amint az az Életfa ábráján is látható, az Egyéni Én szintjén kerülünk a felsőbb beáramlással közvetlen kapcsolatba. Ha ezt közvetlenül a fizikai szintről keressük és feltekintünk, az én közbeeső szintjeit látjuk közte és magunk között. Ugyanígy, a magasabb beáramlásnak a kifejeződés ugyanezen szintjein keresztül kell lefelé haladnia, mielőtt a fizikai szintet elérné.
Ennek az a gyakorlati következménye, hogy tudatosságunknak a fizikai én szintjéről a személyes én szintjére és onnan fel az Egyéni énhez kell felemelkednie ahhoz, hogy ezt a magasabb beáramlást közvetlenül megtapasztalhassuk.
Ezt a természeti törvényt használjuk fel beavatás valamely útján (az önmegvalósítás/önfelismerés bármely módszerénél). A beavatott felelősséget vállal a személyiségért és tudatos önfejlesztés által alakítja személyiségét és életkörülményeit, melyek tisztábban tükrözik az én Egyéni szintjét. Így a fény kevesebb közvetítő áttétellel áramlik az Egyénitől a személyes szintekre.
Amikor ugyanez történik az Egyéni Én szintjén és az Egyéniség tudatosan fejleszt egy olyan Egyéniséget, amely tisztábban fejezi ki a magasabb fény beáramlását, akkor a fény áramlása a Magasabb és Egyéni szintek között szintén kevesebb áttétellel történik. A végeredmény az, hogy a magasabb beáramlás és a fizikai manifesztáció közötti kapcsolat olyan tisztává válik, mintha közvetlen kapcsolatról volna szó.
Tiferet két arca közül az egyik a magasabb fény befelé és felfelé tekintő befogadása. A másik ennek a fénynek a személyes és fizikai manifesztációba, lefelé és kifelé irányuló sugárzása. Tiferet meditációnk mindkét aspektust érinti.
Ahhoz, hogy Tiferetet elérjük, előbb az ismerős Jeszod Templomunkba látogatunk, így felemelkedve a fizikumtól a személyiséghez, majd Jeszodból Tiferetbe emelkedünk. Ezt a “síkokra való felemelkedésnek” nevezzük, és a szféra-munkának egy olyan formája, amelynek az én struktúrájára nézve igen komoly harmonizáló, integráló hatása van.
Amikor Tiferetet elérjük, fel fogjuk fedezni az Egyéni perspektívát. Először is azt tapasztaljuk meg, hogy meglepő mértékű elkülönült elfogulatlansággal tekintünk le a személyiségünkre és a fizikai életünkre. Tiferetből a hétköznapi csip-csup gondjainkat sokkal szélesebb perspektívából látjuk, és az univerzummal való kapcsolatunk a pusztán személyesnél sokkal bensőségesebb szintre kerül.
Miután megvizsgáltuk jelenlegi kisugárzásunkat, figyelmünket felfelé irányítjuk és a magasabb fény beáramlását tanulmányozzuk.
A Tiferet Templom egy nagy város kellős közepén található. Ez a város nem más, mint a legendás Aranyváros, ahol az épületek mind aranytéglákból épültek, és az utcák is burkolata is abból van. Minden a legnemesebb drágakövekkel, de legfőképpen tökéletes gyámántokkal díszített. Teljes napsütésben -és az Aranyvárosban mindig verőfény van- ez szinte megvakító látvány.
A Város 12 (bár egyesek 16-ot mondanak) oldala a zodiákus (állatöv) 12 jegyének felel meg. Ez a 12-sség a Város egész felépítésében tükröződik, beleértve a központi Templomot is.
Maga a Templom a Város legbelsőbb helyisége, az itteni Szentek Szentje. Ez az egyensúlyi pont, vagyis az a hely, ahol az egyensúly létrejön. A Templom közepén egy hatalmas, sugárzó gyémánt lebeg a levegőben egy, a fényt elnyelő feketeséggel teli hatoldalú medence felett.
A gyémántnak 400 tökéletesen metszett lapja van, melyek mindegyike száz napnál is sokkal fényesebb tiszta ragyogást sugároz.
A hatoldalú medence valójában nyílás a padlózaton, amelyen keresztül a gyémánt lesugározza fényét az asztrális és anyagi szubsztancia viszonylagos sötétségébe. Ezen a nyíláson keresztül le fogunk tekinteni jelenlegi személyiségünkre (Jeszod) és életkörülményeinkre (Malhut).
A nagy, kétkezes kard, vagyis pallos, mely a medence szélén fekszik, jelképezi a hatalmat, amelyet a az Egyéni Én gyakorol az én személyes és fizikai aspektusa felett. Ez egyben komplex kinyilatkoztatás is, amely rámutat az idő természetére is arra vonatkozóan, hogy az egyetlen hely ahol a hatalmat/erőt lehet érvényesíteni: a most.
A személyes, fizikai szinten a mostot a jelen-pillanat nézőpontjából tapasztaljuk meg. Jelen-pillanatunk mérhetetlenül rövid időtartamú, és úgy tűnik, mindig előre halad. Ez az a határvonal, ahol az-ami-volt és az-ami-lesz mindig-új arca találkozik. Így a jelen-pillanat az állandó változás dinamikus állapota – az egyetlen hely, ahol az önfejlesztés hatalmával élhetünk.
Ám az Egyéni átfogóbban tapasztalja meg a mostot, az ő jelen-pillanata az örökkévalóság egészét tartalmazza, mely számára így átlátható. Az Egyéni tehát olyan mostban gyakorol hatalmat, amely minden “múltbeli” inkarnációját tartalmazza. A mostnak általa való megtapasztalása ugyanolyan minőségű, mint a mi megélésünk, kivéve, hogy az Egyéni mostja az időnek nagyobb távlatát foglalja magában. Az Egyéni számára az-ami-volt és az-ami-van, szorosan eggyé olvad a jelen-pillanat megélésében.
Így pallos jelenti: 1. az Egyéni erejét/hatalmát, hogy akaratát (fényét) levetítse a téridő és személyes inkarnáció konkrét valóságába; és 2. a Személyiség erejét/hatalmát a saját jelen-pillanatában most, hogy a magasabb fényt irányítsa és önmagát fejlessze.
A Templomnak mind a 12 falán egy-egy állatövi jel látható. Minden jel alatt egy-egy árkád helyezkedik el függönnyel, melyen ugyanaz a jel villódzik át. Ez hivatott jelképezni az árkádok két aspektusát.
Az első aspektusuk az, hogy mindegyikük egy-egy különböző felfedezőutat kínálva nyílik az Aranyvárosba. Mivel a Város az Egyéni összes inkarnációját megtestesíti, felfedezése megnyitja a beavatottat a múlt emlékeire és azokkal kapcsolatos felelősségére.
A második aspektus, melyet meditációnk során felfedezünk, az, hogy ezek egyben olyan ajtók is, melyek beengedik a 12 zodiákus befolyást. E 12 univerzális befolyás beáramlása egyesülve adja a központi gyémánt fehér ragyogását.
A Tiferet Templomnak nincs mennyezete. Ehelyett a külső űr csillaggal teli mélységeire nyílik. Ez paradoxon, mivel ha átmész egy árkádon és belépsz az Aranyvárosba, egyetlen nap fénye tölti be az eget.
Ez a nappali csillag jelképezi az Egyéni befolyásának állandóságát, melyet az inkarnációira gyakorol. A Templomból látható csillagok viszont az Egyéninek a nagyobb univerzummal való összekapcsolódottságát szimbolizálják. Minden egyes, a külső űr végtelen mélységeiben szétszórt csillag egy-egy hasonló Aranyváros – mindegyikükben egy egyedi Egyéni Én tartja fenn az egyensúlyt.

5. MEDITÁCIÓ: TIFERET

Kezdd, a szokásos módon: menj be a Barlangbejáraton, végig az Alagúton, fel a tíz lépcsőfokon a Malhut Templomba, ahol érkezésedre várva állok.
Amikor minden részvevő megérkezett, összegyűjtöm mindannyiunkat, és rituális kört rajzolok.
Amikor a kör elkészült, körben állva és egymás kezét fogva néhány pillanatot azzal töltünk a Malhut Templom közepén, hogy figyelmünket a többi résztvevő jelenlétére irányítjuk. Ahogy körbenézel a körön, igyekezz minden résztvevő egyedi jelenlétét érzékelni.
A megfelelő pillanatban a Keleti negyed oltárára viszem figyelmünket – ez a bejáratunk Tiferetbe. Egy nagy metszett gyémántot látunk az oltár felett lebegni, ami belső fénnyel ragyog, mögötte ugyanazt a függönyt és szimbólumot, amivel a Barlangbejáratnál találkoztunk.
Meggyújtom a gyertyákat az oltáron, és együtt, mintha egyetlen hangon szólnánk, kimondjuk a következő mondatot: “IHVH (Jod-Hé-Vau-Hé) Adonáj, kérlek vezess engem Tiferetbe.”
Imánkra válaszul  héber betűk (IHVH ADNI – a képen) tűnnek fel a függöny felső részén, mintha fénnyel írták volna őket.
A felfelé mutató fehér háromszög felfénylik, ahogy a középső oszlop központi szférája is, és lágy fény szűrődik ki a függöny mögül.
Amikor meglátjuk a fényt, kinyújtom a kezem és félrehúzom a függönyt. Kéz a kézben mindannyian átmegyünk az árkádon.
Távoli vihar morajlását halljuk és az ismerős Jeszod Templom közepén állva találjuk magunkat. Újra kört alkotunk és betájoljuk magunkat.
Kérlek, ezen a ponton szánj arra néhány másodpercet, hogy érzékeld a fizikai testedtől való különválasztottságodat, és arra is hogy tudatosan összehangold magad a személyiség-éneddel. Egyszer még röviden figyeld meg a kilenc tükrözött arcot, de ne időzz itt.
A megfelelő pillanatban figyelmünket felfelé, a Jeszod Templom mennyezetére irányítom, melynek közepén egy hatszögű nyílást látunk, amin keresztül napfény áramlik át.

Néhányszor hangosan kimondom a Nevet, “IHVH Adonáj”, és először a fénysugár erősödik, majd leereszkedik hogy elárassza körünket. Megragad minket, mintha egy ellenállhatatlan mágnes vonzana, és hirtelen átemel a nyíláson. A fény sebességével már át is helyezett minket a Tiferet Templom közepére . . .
Mindenfelé arany felületek a gyémánt-fény tündöklésében villódzva. A Templom, úgy tűnik, egyedül fényből épült, melyet a központi gyémánt gravitációs ereje formált ilyenné.

Néhány másodperc alatt betájoljuk magunkat, majd figyelmünket a hatoldalú medencére irányítjuk. Mindannyian letérdelünk külön-külön egy-egy oldalánál és belenézünk a koromsötét feketeségbe. Nézz mélyen a medencébe és elméddel kövesd a gyémánt-fényt lefelé Jeszodig, ahol saját személyiség-énedet látod. Érezd különállóságodat a személyiség-énedtől.
Most kövesd a fénysugarat, ahogy lejjebb hatolva eléri Malhutot. Lásd fizikai testedet és egyéni életkörülményeidet megvilágítva odalenn Malhutban és érezd a tőlük való elválasztottságodat. Koncentrálj erősen a személyes és a fizikai énedtől való elkülönülésed érzésére.
Ha sikeresen elérted ezt az elkülönült nézőpontot és viszonylag jól bele tudsz helyezkedni, akkor figyelmedet irányítsd a személyes és a fizikai éneddel való kapcsolatodra. Elmédben újra kövesd a gyémánt-fény sugarát lefelé, de ezúttal az általa megvilágított testektől való elkülönülésre való fókuszálás helyett a fénynek arra a képességére koncentrálj, amivel ezeket a részeket veled összeköti. Most érezd, hogy hogyan kapcsolja össze a fény és a gravitáció ereje Tiferetet, Jeszodot és Malhutot.
Amint megtapasztaltad a fény lefelé irányuló áthatolását és kapcsolatát Egyéni Személyes és fizikai énjeiddel, figyelmedet fordítsd felfelé, és kövesd a gyémánt-fényt visszafelé elkülönült nézőpontba.
A megfelelő pillanatban, amikor mindannyian újra elkülönültünk a személyes és a fizikai énünktől, figyelmünket összegyűjtöm a medence felett lebegő sugárzó Gyémántra. Ekkor néhány percet a Gyémánton való egyéni meditációval töltünk.
Azt javasolom, hogy először a Gyémánt fénysugárzására fókuszálj. Sütkérezz ragyogásában és érezd, ahogy fénye át és áthat téged.
Másodszor arra fókuszálj, hogy e fénnyé válj. Érezd, hogy ebből a fényből vagy a gravitációs erő által egyedi formádra alakítva. Engedd, hogy ez a fény legyen tested teljes szubsztanciája.
Harmadszor arra koncentrálj, hogy fény-test éned egyesüljön a sugárzó gyémánttal.
Végül arra fókuszálj, ahogy sugárzod a fényt az egyesült fény-test/Gyémánt éneddel. Ahogy a Gyémántban állva kifelé tekintesz, tudatosan sugározd egyedi, Egyéni Gyémánt-fényed. Nézz lefelé és akaratlagosan hasd át és át személyes és fizikai énedet Gyémánt-fényeddel.
A megfelelő pillanatban visszahívlak mindannyiótokat meditációtokból és újra kéz a kézben kört formálunk. Ekkor egy rövid sétára vezetem a résztvevőket a 12 árkádhoz.
Minden árkádnál kimondom a Nevet, “IHVH Adonáj”. Ettől a zodiákus jel fénnyel írva feltűnik az adott függönyön. Ahogy félrehúzom a függönyt, a jegy befolyása behatol a Templomba, miáltal lehetőséget kapunk arra, hogy érzékeljük sajátosságait. Így egy kis ízelítőt kapunk mind a 12 zodiákus befolyásból – ezek azok az univerzális befolyások, amelyeket az az Egyéni, Gyémánt-én kiegyensúlyoz, aki végső soron ezeket a befolyásokat alakítja át sugárzó fénnyé.
A Tiferet Templomban való látogatásunkat azzal fejezzük be, hogy egymás kezét fogjuk a körben és a Gyémánt fényében sütkérezve hálaadó imában egyesülünk. Hálánk a fény áldásának szól, mely át és áthatja mindnyájunk életét.
Együtt, mintha egy hangon szólnánk, kimondjuk a “Malhut” szót. A leereszkedés szelíd érzésével lesüllyedünk a padlón át, keresztülhaladunk a Jeszod Templomon és lágyan a Malhut Templom padlójára ereszkedünk. Az áthaladás egyfajta gravitációs erő általi leereszkedés, újraegyesülés, újracsatlakozás érzését kelti.
Az újratájolódás néhány pillanata után elengedem a mágikus kört. A résztvevők ezután arra távoznak, amerről jöttek: le a lépcsőn, végig az alagúton és ki a Barlangbejáraton, és végül visszatérnek normál fizikai tudatosságukhoz.

Utómunkálatok

Mint mindig, vess papírra néhány, a tapasztalataidat összegző jegyzetet.
Térj vissza rendszeresen a Tiferet Templomba és tanulmányozd mind az általad manifesztált személyiséget, mind pedig az életkörülményeket, amelyeket megélsz. Vizsgáld meg, milyen módokon tükrözik ezek az Egyéni-éned Gyémánt-fényét. Hogyan tudnád még tisztábban kifejezni ezt a belső fényt?
Használd fel a tanultakat személyiséged fejlesztéséhez. Igyekezz tisztán kifejezni Egyéni-éned Gémánt-fényét és alakíts ki olyan személyiséget, amely ennek a fénynek közvetlen manifesztációja.
Amikor törekvéseid jelentős sikerrel járnak, szélesítsd perspektívádat és kezdd felfedezni a 12 zodiákus árkádot. Először az árkádokon belépő zodiákus befolyásokat fedezd fel, majd az árkádokon átmenve derítsd fel az Aranyvárost.
Mindig használd a tanultakat az önfejlesztési munkádban és állandóan finomítsd magad.
Tölts időt Tiferetben az idő témáján meditálva is. Az idő megtapasztalására koncentrálj: egyrészt arra, hogy milyen magától értetődő módon soroljuk azt múlt-jelen-jövő sorrediségébe, másrészt a jelen-pillanat alapvető mostságára fókuszálj. Különösen a jelen-pillanattal való kapcsolatod milyenségét vizsgáld meg. Ez az időn való meditálás jobban felkészít az elkövetkezendő Templom meditációkra.

(Ez Rawn Clark: Nyolc Templom Meditációs Projekt című művében szereplő nyolc meditációból az ötödik: a „Tiferet” meditáció. Fordította: Chrenkó Ferenc)

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé.


Scroll to Top