Különféle írások, tapasztalatok, kérdések-válaszok


Tartalom:

Az első lépés (fokozat) mentális gyakorlataihoz ajánlatos állapot
Franz Bardon: Az Igazi Beavatás Útja – a sikerek megteremtése vonzással
Az életerő
Az Elemlények
A Négypólusú Mágnes
Álmok, mi történik álmodás közben?
Fekete és fehér
Hogyan küzdj le egy akadályt, amit nem értesz
Zene a fejben (saját kérdés és válasz egy segítőtől)
Gondolaturalás gyakorlatok (Justin tanácsai)
Figyelem-összpontosítás
A gondolat-fegyelmezés kulcsa
Gondolatfigyelés
A Vonzás Törvényének működése

Az első lépés (fokozat) mentális gyakorlataihoz ajánlatos állapot
“Üljön kényelmesen egy székbe vagy feküdjön egy díványra. Lazítsa el egész testét, hunyja be a szemét…”
“Feküdjön kényelmesen egy díványra, ágyra, vagy üljön egy kényelmes székre és lazítsa el egész testét.”(Franz Bardon: Az Igazi Beavatás útja)
“Megjegyzem még, hogy amikor kényszerítem magam, hogy gondolatoktól mentes legyek, az megterheli az idegrendszeremet. Bardon említi, hogy relaxált állapotban gyakoroljunk, és erre csak sokára jöttem rá.”
“Nem ritka probléma komoly mentális gyakorlás esetén, hogy bizonyos egyéneknél a gondolatüresség és az érzékszervi koncentrációs gyakorlatok túlságosan megterhelik a harmadik szemet. A harmadik szem csakrája szemöldökök mögött túl sok energiát kap. Így fejfájás, koponyában érződő feszültség jelentkezik, vagy a mentálsíkra zárva érzik magukat.
Az ellenszer itt is az, hogy teljesen relaxált állapotban koncentráljunk.” (William Mistele)

Franz Bardon: Az Igazi Beavatás Útja – a sikerek megteremtése vonzással (Egy Nyolc Templom meditáció egyik gyümölcse – beküldte: Neo) (Az egész élménybeszámoló ITT található)
Elmagyarázták, hogy miért haladtam olyan jól a Bardon első könyvének a gyakorlataival. Bár azt már tudom, hogy egyszer már jól nekikezdtem az “egésznek”, de jól földbe is álltam a szuper (nem szuper) tulajdonságaim miatt, ez csak a történet egyik fele és nem is ezen inkarnációmból fakad. Ami miatt sikerültek és olyan “gyorsan” (így visszanézve tényleg hetek alatt fejlesztettem ki a képességeket), az azért volt, hogy.

1) A képességek mentál képe (ez egyfajta – végül is “vizuális”) az nekem mindig a “már elsajátítottam” kép volt. A hitem erőssége segített ebben, hogy ez, mint egy fix dolog, megvalósuljon. (Nem ingó, lebegő, hullámzó, hanem fix idea volt.)
2) Emiatt, hogy láttam, hogy milyen, amikor már tudom, nagyon gyorsan tényleg pár hét alatt annyira megszilárdult ez, hogy lecsorgott a mentál síkról (a képesség meglétének a képe), és megjelent – továbbsűrűsödve – az asztrál síkon, mint érzés. (Vagyis mint hő, fény, hideg, légies, meg számos szavam sincs rá cucc érzetében.)
3) Amikor már megjelent asztrál szinten is, onnan meg már tényleg csak pár nap volt az, amikor annyira megjelent “fizikailag” is, hogy mondhattam (vagyis megtapasztaltam), hogy kb. készség szinten elsajátítottam e gyakorlatokat.
4) Tehát a mentál síkról sűrítettem az asztrál síkra, ahol megjelent, onnan pedig továbbsűrítettem a “fizikai” síkra. Ezt az egészet kerek perec kérték tőlem (amúgy először kértek bármit is a Malkut során), hogy ha megosztom, akkor FELTÉTLENÜL írjam is le.

Három kérdés az életerővel kapcsolatban (Rawn Clark írása Bardon póruslégzés és életerő gyakorlataihoz) Eredeti hely: http://abardoncompanion.de/IIH-Step2.html

1. Hogyan lélegezzek a pórusaimon keresztül? (Erre a kérdésre részletesebb válasz található a Második Lépés magyarázatánál)

Bardon egy száraz szivacs analógiáját használja, amely beszívja a vizet. Ez jó, de jobban szeretem azt az elképzelést, hogy a csontjaid belsejéből lélegzel. Így saját bensődbe szívod a levegőt. Nem igazán lehet leírni, milyen érzés, de némi gyakorlással magad is rájössz.

2. Mi az életerő?

Az életerő sajátos összetételű különleges energia. Az Elemekből (Tűz, Levegő, Víz, Föld, Akasha) és a Fluidokból áll (Elektromos és Magnetikus), olyan arányban, hogy az élő anyagra legyen leginkább hatással. Amikor egy élőlényt körülvesz az életerő, természetes módon elszív belőle annyi Elemet és Fluidot, amennyire szüksége van. Így egy fűszál kissé más arányban fogja az Elemeket és a Fluidokat magába szívni, mint az emberi test.

Az életerő asztro-mentális szubsztancia – önmagában és önmagától nem olyasmi, ami fizikai eszközökkel mérhető (bár sok fizikai hatása mérhető). Mivel asztro-mentál, köze van a fizikai anyaghoz és közvetlenül hat a fizikai dolgok szerkezetére.
Az életerőt alkotó Elemek és Fluidok között a Tűz Elem és az Elektromos Fluid kissé túlsúlyban van, egyben az Elemek és Fluidok pozitív polaritását is nagyobb mértékben képviseli, mint a negatívot. Ez adja azt az életerős minőséget, amit a neve is tükröz.

Leggyakrabban a Tűz Elem és az Elektromos Fluid túlsúlyának köszönhető enyhén aranyló ragyogásként vizualizálják. Néhányan tiszta fehér fényként vizualizálják arany árnyalat nélkül, de tapasztalatom szerint ez nem az az életerő, amelyről Bardon e helyütt beszél. Ez a tiszta fehér, teljesen színtelen energia szintén életerő, de hatása sokkal univerzálisabb és nem kifejezetten az élő anyaghoz való. Másképp fogalmazva, a tiszta fehér energia nagyobb hatással bír az élettelen anyag szerkezetére, de kevesebb közvetlen hatása van az élő anyagra, mint az arany árnyalatúnak. Mivel itt, a Második Lépésben a saját fizikai testünkön van a hangsúly, nyomatékosan javasolom az arany árnyalatú életerő használatát.

3. Milyen érzést kelt az életerő?

A fontosabb kérdéshez, miszerint milyen érzést kelt az életerő a tanuló testében, a fő útmutatás ennek az energiának a nevében rejlik. Ez az energia életerősnek érződik, valamint stimulálja és energetizálja az emberi testet. A Második Lépés életerő gyakorlatát végezve a tanuló  egész testének idegeiben érezheti ezt a stimulációt. Csak annyit tudok még hozzátenni, hogy a tanulók dolga, hogy a gyakorlatok végzése által megtalálják a kapcsolatot ezzel az energiával. Ezekkel az útmutatásokkal felvértezve nem sok nehézség adódhat.

Az Elemlények
[Ez Rawn Clark írása az “A BARDON COMPANION Second Edition” c. könyvből.]
Az online csevegőfalakon rendszeresen felvetődik a kérdés, hogy az elemlények a pszichében lévő metaforikus tartalmak-e, avagy független létezők.
Nem csoda, hogy gyakori ez a felvetés, tekintve, hogy mennyire tündérmesébe illőnek tűnnek az ezekről a lényekről szóló írások.
Az igazság az, hogy az elemlények, önmagukban és maguktól is léteznek függetlenül az emberi pszichétől. Az ALAKJUK azonban nem független a emberi pszichétől.

Az elemlények az asztrális birodalomban léteznek, és mint ilyeneket, bizonyos alakban látjuk őket. Az alakjuk szimbolikus, ami minden asztrális formára igaz. Így az az alak, amelyben érzékeljük őket, kultúráról kultúrára változó. Az európai kultúrák általában Szalamander, Tündér, Sellő és Törpe formájában látják őket, de pl. egy afrikai kultúra lehet, hogy teljesen más formába öntve érzékeli ugyanezeket.
Mi, emberi lények különféleképpen érzékeljük az asztrális lényeket, mivel különböző elmék dolgozzák fel az érzeteket. De ez nem jelenti azt, hogy ezek ne volnának az egyéni elménktől független léttel rendelkező lények. Csak az asztrális ALAKJUK függ az emberi pszichétől, nem a létük.


-A Négypólusú Mágnes

[Ez Rawn Clark írása az “A BARDON COMPANION Second Edition” c. könyvből. Az írásban említett diagram e könyv címlapja is egyben (lehet puskázni 🙂 ). Igen hasznos elolvasni a Nyolc Templom Meditáció Malhut temploma felépítésének  mélyebb megértéséhez is.]

Bardon számos alkalommal említi könyveiben a Négypólusú Mágnest, de még mindig sok olvasónak vannak nehézségei a lényeg megértése tekintetében, különösen azoknak, akik a nem ismerik a az “Egyenlő Erők Keresztje” (EEK) Hermetikus ábráját. Az EEK diagram a Négypólusú Mágnes egyszerűsített képe, és hatalmas mértékben segíti annak megértését. Kérlek, szánj rá egy percet, hogy rajzolj egyet a saját megértésed érdekében (vagy legalább képzeld el az elmondásom alapján).
Kezdd egy kb. 7,5 cm átmérőjű kör rajzolásával. Húzz egy függőleges vonalat, a kör felső szélétől az alsóig a kör középpontján keresztül, majd egy hasonlót vízszintesen. Ez négy körcikkre osztja a kört, vagyis egy egyenlő szárú keresztet kapunk a körben.
Most címkézd fel a kereszt végeit, a kör külső széléhez írva: jobbra a “Tűz”, balra a “Víz”, felülre a “Levegő”, alulra a “Föld” felirat kerüljön. A kör belső széléhez közel a Tűznél a vonal fölé a “Forró”, alá a “Száraz”, a Víznél a vonal fölé a “Nedves”, alá a “Hideg” címke jön. A Levegőnél a vonal bal oldalára a “Nedves”, jobb oldalára a “Forró”, a Földnél balra a vonaltól a “Hideg”, jobbra a “Száraz” szót írjad. A kör középpontjára, ahol a két vonal keresztezi egymást, egy nagy pontot rajzolj, és ezt “Mélységi Pont”, vagy “Éter” címkével lásd el.
Ha ki is kívánod színezni az EEK-dat, most nyolc részre kell osztanod az ábrádat. Most 45 fokban elforgatva húzd meg újra az egyenlő szárú keresztet, hogy mind a négy negyedet pont félbevágja. Látni fogod, hogy ezzel az elemeknek megfelelő négy pólushoz tartozó körnegyedeket kapsz – az Elemek négy pólusa így a kör szélén, e négy negyed közepénél helyezkedik el. A jobb oldali, Tűz negyedet világosvörösre; a bal oldalit, a Vízét, ciánkékre; a felső, Levegő cikket sárgára; az alsót, a Földét “földes” barnára, vagy olívazöldre színezd. [A Bardon felsorolta szín hozzárendeléseket is használhatod: Vörös – Tűz, kékeszöld – Víz, halvány világoskék – Levegő és sötétbarna, szürke vagy fekete – Föld.]
És most a végső mozzanat: a függőleges, Levegő-Föld vonal mentén két félre oszthatod a papírt, amire rajzolsz – az Elektromos Fluid a jobb, a Mágneses Fluid a bal oldal. A papír jobb oldalát (a körön kívül) világosvörösre színezd (kissé még pirosabbra, mint a Tűznél). Ugyanígy, a papír bal oldalát (most is a körön kívül) színezd tiszta (telített) kékre (ne olyan világosra vagy zöldesre, mint a Víznél).
Idővel még bármely egyéb hozzákapcsolódó fogalmat is hozzáadhatsz a diagramhoz, amit csak jónak látsz. A legnagyobb hasznát abban vesszük a rajznak, hogy megvilágítja az Elemek kölcsönhatását.
A legfontosabb, ami miatt Bardon a mágnes hasonlatot használta, az, hogy ne csak az Elemek, hanem, ami még fontosabb, a két Fluid kölcsönhatását kihangsúlyozza. E két ellentétes pólus együtt létezik, amint a fizikai mágnesnél is. Mindketten vonzzák a hasonlóságok, és taszítják egymást a különbözőségeik által. Ugyanez a helyzet a négypólusú mágnes esetén is, de más mértékben.A négypólusú mágnes kettő helyett négy pólusból áll. Ebből három pólus (a főleg Elektromos Tűz Elem, a főleg Mágneses Víz Elem, és a kiegyenlített Levegő Elem) összevegyül, és a kölcsönhatásuk eredményezi a Föld Elemet.
Egyesek szerint a Föld Elem nem valódi Elem, persze, hanem csak a három “valós” Elem, a Tűz, a Levegő és a Víz kölcsönhatása. Ez csak részben igaz. VALÓBAN a három Elem kölcsönhatása, de az a tény, hogy ezen Elemek dinamikusak és ezért összevegyülve kölcsönhatásba lépnek, egy teljesen új tényezőt eredményez – az eredmény több mint a részek összege. A Tűz, Levegő és Víz Elem kölcsönhatásának ez a különleges, új végeredménye az, amit Földnek nevezünk. Így a Föld a négypólusú mágnes egyik pólusaként jelenik meg.
Filozofikus meggondolások alapján a négypólusú mágnes, ahogy a közönséges kétpólusú mágnes is, több, mint a pólusai. A négypólusú mágnes középpontjában ott van az a “Mélységi Pont”, amiről Bardon az “Igazi Beavatás Útja” Ötödik Lépésében és az Igazi Kabbala Kulcsa c. könyvében szól. Ez nem más, mint az Akasa vagy Éter, amelyből minden más fakad. A Hermetikus univerzum végtelen, és az egyik misztérium, amelyet a négypólusú mágnes közvetít számunkra, az hogy ez a középpont ott van minden “-hol”, “időben”, “okban”, “-kiben és miben” ebben a végtelenségben.

Álmok

© 2001 Rawn Clark, fordította: Chrenkó Ferenc [FORRÁS]

“Mi az álmok jelentősége? Valójában mik az álmok? Mindenki annyi mindenfélét mondott már az álmokról, hogy az már fárasztó. Mit gondolsz, hasznosak, vagy csak képzelődések, amelyekkel jobb nem foglalkozni? Hogyan kapcsolódnak a Hermetikához vagy a mágiához?”

Az álomállapotot nagyon konkrétan definiálom. Mások hajlamosak az álom definíciójába belefoglalni az asztrális vándorlást is, de hermetikus szempontból ez két különböző dolog.

Ahhoz, hogy beléphessünk egy álomállapotba, fizikai testünknek lényegében le kell állnia. Ezt az állapotot alvás, mentális zavarok, hipnózis vagy fizikai trauma idézheti elő. Természetesen az alvás a leggyakoribb ok. Az alvás során a testi érzékelések nagyrészt befelé irányulnak. Ez felszabadítja az asztro-mentális test normálisan kifelé irányuló figyelmét, amely ehelyett befelé, a személy saját pszichéjének birodalma felé fordul. Ez a birodalom a legalacsonyabb az asztrális birodalmak közül. Mivel az asztro-mentális test az, amely álmodik, megtapasztalunk érzékelést, de az ilyenkor fizikai okok helyett mentális és érzelmi okok következménye. Tehát akár még egy forró éjszakán is, amikor fizikai testünk izzad, álmodhatunk hidegről és fázhatunk.

A tulajdonképpeni álomfázisban az asztro-mentális test nem távolodik el el a fizikai test helyétől. Általában a mellkas és a fej körül helyezkedik el. Néha, fizikai trauma esetén, a trauma helyéhez húzódik, és az álom is magával a traumával foglalkozik.

Amikor az álomállapotban (amelyet a REM jellemez) van, az asztro-mentál test a tudatalattira vagy pszichére fókuszál. Ez nagyon kreatív birodalom. Majdnem bármi megtörténhet itt, a magasztostól a szörnyen borzalmasig. Mindez az álmodó saját pszichéjének tartalmától függ.

Álmodás közben saját pszichénket fedezzük fel. Gyakran azokat a dolgokat dolgozzuk fel, amelyeket a tudatalattiba nyomtuk, és amelyeknek máskülönben szemernyi esélyt sem adnánk. Ez az egyik oka annak, amiért az álom annyira gyógyító hatású, és amiért olyan káros az álommegvonás.

Tudatosan megközelítve őket, az álmaink fejlődésünket is szolgálhatják. Ha úgy döntünk, tudatosan és célzatosan felfedezhetjük saját tudatalatti pszichénket.

Jó példa erre tudatos (lucid) álom. Tudatos álom esetén azzal a szándékkal alszol el, hogy fel fogsz ébredni álmodban. Így az álom közben annak a ténynek a tudatában tudsz tevékenykedni, hogy valójában álmodsz. Lucid álomban rengeteg munkát tudsz a saját pszichéden elvégezni, és megtanulhatod az asztrális birodalom alapvető törvényeit.

Az álom magasabb tudatállapotok kapujává válhat. A tudatos álmodásnál tovább is mehetünk azáltal, hogy tudatosan elválasztjuk az asztro-mentális, vagy külön a mentális testet a fizikai test helyétől és a pszichétől. Viszont ez többé már nem nevezhető álmodásnak (legalábbis a könyvemben).

Mint említettem, az emberi psziché nagyon termékeny talaj. Mint az asztrális birodalom legalsó szintje, teljes mértékben (érzelmi) töltéssel bíró szimbólumokból áll. Ezek a szimbólumok rendkívül személyes természetűek. Archetípusokon alapulnak, de ezeknek az archetípusoknak a legszemélyesebb kifejeződései. Ez az, amiért soha nem ajánlom az álomszimbólumokat tartalmazó lexikonokat. Az egyetlen módja annak, hogy valóban megértsd az álmod jelentését, ha elgondolkodsz rajta, érzed, és használod az intuíciódat. Az álomszimbólumok igen közvetlen módon adják át jelentésüket az álmodónak, de utána már az éber tudatosságodnak nagyon nehéz megfejteni őket. Ez annak köszönhető, hogy éber tudatosságunkat inkább racionálissá, mint intuitívvá nevelték. Tehát inkább intuíciónkhoz és zsigeri megérzéseinkhez kell nyúlnunk, amikor éberen elmélkedünk álmaink felett.

Sok társunk vitatja, hogy csodás álmaik egyedül a saját pszichéjükben játszódnak le. Főleg azért, mert nem értették meg, hogy valójában mennyire kreatív is az emberi psziché. Ráadásul nehéz beismerni, hogy amikor legutóbb isten szólt hozzád álmodban, az igazából csak illúzió volt 🙂

A “Fekete Mágusokról” és a “Fekete” és a “Fehér” kifejezés használatáról a Hermetikában

© 2001 Rawn Clark, fordította: Chrenkó Ferenc  FORRÁS

“Újraolvastam az “Igazi beavatás útját” és elgondolkoztam … a mágia legtöbb “magasabb” formája (mint a megidézés a kabbalában) nem igazán működik, hacsak a mágus végig nem csinálta az első nyolc lépést/fokozatot (legalább), vagy ezzel egyenértékűt más rendszerekben. Még a mágia “gyengébb” (kérlek, vedd tekintetbe az idézőjelet) formái (mondjuk a 3. lépés függelékében említettek) is szükségessé teszik, hogy a mágus “elementálisan kiegyensúlyozott” legyen. Ezzel a feltétellel hogyan létezhet fekete vagy “önző” mágia/mágus? Úgy látom, ezek a fickók nem fejlődhettek valami sokat, így egyáltalán nem is lehetnek túl erősek.”

A “Fekete” mágusok többsége önmagában és önmagától valóban nem valami erős. Erejüket legnagyobbrészt vámpírként szívják áldozataiktól, vagy más forrásból. Az általuk alkalmazott mágia minden esetben az “alacsony” kategóriába sorolható, mivel, ahogy találóan rámutattál, a “magasabb” mágia csakis magasan fejlett erkölcsiséggel érhető el.
Az átlagos “Fekete” mágus igen alacsonyan képzett. Leggyakrabban éppen csak addig fejlődtek, hogy képesek legyenek megidézni egy lényt, amely megtéveszti és negatív tettek végrehajtására használja őket. A “Fekete” mágusok erejének ez a leggyakoribb forrása, és ez magyarázza látszólagos erejüket. Egy másik gyakori forrás egy csoportegregor*. De minden “Fekete” mágus energiavámpírként élősködik áldozatain. Ez az oka annak, hogy a “Fekete” mágusok ignorálása gyakran a leghatékonyabb módja erejük eloszlatásának.
(*Csoportegregor: egy lény, amelyet a csoport tagjai táplálnak, kb. csoportszellem, melynek ereje a csoport nagyságán kivül csoporthoz, a csoport vezetőjéhez való ragaszkodás erősségétől is függ.)

“De hallottam fekete mágusokról, akik megpróbálták Bardon életét tönkretenni. Valóban léteznek ilyenek?”
Igen, léteznek. És igen, sok szenvedést tudnak okozni. Ennek ellenére, hatalmuk MINDIG korlátozott és ezért legyőzhető.

“Vagy a “fekete mágia” is csak téveszme?”
A “Fekete mágia” téveszme, de a “Fekete” mágusok létezése nem az.

“Ha léteznek, képesek idézésre és hasonlókra?”
Bárki képes önnön pszichéje tartalmát megidézni. Ez az “idézés” leggyakoribb formája, és a legkockázatosabb is. Amikor fenn azt mondtam, hogy a legtöbb “Fekete” mágus éppen csak addig fejlődött, hogy képes legyen egy lényt megidézni, amely kihasználja a leendő, vagy “majdnem” mágus gyengeségét, erre gondoltam: egy teremtmény megidézésére a mágus saját tisztátalan pszichéjéből. Egy igazi “Fekete” mágus is csak akkor képes a saját pszichéjén kívülről is megidézni egy lényt, ha az a lény hatalmat ad neki erre. Másképp szólva, a “Fekete” mágusok vámpirizálják a lényt, amelytől függenek a tényleges idézéshez szükséges hatalom miatt. Ez nem ugyanaz a Mágikus Idézés Tudománya, amit Bardon tanít a “Mágikus Idézés Gyakorlata” c. könyvben.

A legjobbakat,
🙂 Rawn Clark
27 Nov 2001

————————————————

“Miért tekintünk a “feketére” mindig mint negatívra, és a “fehérre” mint pozitívra a hermetikában? Mindig az volt a benyomásom, hogy a fekete a tiszta elnyelés alapelve (óvatosan használva a kifejezést), és az istennőhöz kapcsolom. Úgy gondolom, hogy az emberek (különösen a new age közösségekben) túlzásba viszik a “fehér fény” kifejezés használatát. Nincs az igazság valahol középen? Úgy értem, hogy ezek a kifejezések nem emberi konstrukciók-e, melyeket olyan alapelvekre építettek rá, amelyek már azelőtt léteztek, hogy az emberiség megtette volna első lépéseit?”

Remélem, észrevetted, hogy fenti írásomban a “Fekete” szót idézőjelbe tettem. Nem nagyon szeretem ezt a kifejezést, mert túl sok mindent értenek bele. Egyik személynek “gonoszt” jelent, a másiknak “negativitást”, egy harmadiknak a “+ ellenkező pólusát”.

És még némi rassziszmus is is van ezeknek az általános használatában (Amerikában). Ezen a területen különösen sok hullámot ver a jó-rossz polaritás értelmezése.

De amikor ezt a sok maszlagot félretesszük, a “fekete” és a “fehér” hasznos Hermetikus kifejezések lehetnek.

A “Fekete” ezeket jelenti: A visszavert fény hiánya. Vagyis a fekete elnyeli a sugárzó fény teljes spektrumát, és megtartja magának. Bővebben, a fekete az a “szín”, ami akkor keletkezik, amikor az összes festékszínt (megtört fény, mint a sugárzó fény ellentéte) egyesítjük, vagy amikor az összes sugárzó fényt kioltjuk. Így ez jó szimbóluma a Magnetikus Fluidnak és a negatív elektromágneses pólusnak. Az elnyelés, a forma, az anyai táplálás, az Istennő, a Föld arcehtípusos szimbólumaként is szolgál.

A “Fehér” ezeket jelenti: A megtört fény hiánya. Vagyis a fehér visszaveri a sugárzó fény teljes spektrumát, és nem tart vissza semmit. Bővebben, a fehér az a “szín”, ami akkor keletkezik, amikor a sugárzó fény összes színét egyesítjük, de ez rossz kifejezés, mivel a “fehér fényt” valójában jobban leírhatjuk, mint “sugárzó ragyogást”. A sugárzó fény teljes spektruma, amikor egyesítjük, akkor tiszta, nem pedig fehér. Tényleg nincs olyan, hogy fizikai fehér fény. De van valóban fehér asztrális és mentális Fehér Fény. Hasonlóképpen, nincs valódi fekete fény.
Mivel elnyelés helyett visszaver, a fehér jó archetípusos szimbóluma a visszaverésnek, az energiának, az apai gondoskodásnak, Istennek, a Napnak.

(Az ábrán a kétféle színkeverés látható három színnel megvalósítva. Bal oldalon a sugárzó fény keverése, ahol a színek egyenlő arányú egyesítése, összegzése fehéret eredményez. Ez a monitorokra, televíziókra jellemző, amelyek alaphelyzetben sötétek, de működésük saját, sugárzó fény kibocsátásán alapul. Jobb oldalt a festékszínek összekeverése fekete színt ad ki. Ez az alaphelyzetben fehér, tehát minden fényt visszaverő papírra nyomtatott képek színkeverésre jellemző, ahol a visszavert fényből a festékek kivonnak bizonyos összetevőket.)

Úgy gondolom, hogy a ‘gonosz’ és ‘rossz’ mellékjelentések az éjszakai sötétségtől való ősi emberi félelem miatt jelentek meg. Ezért minden fekete vagy sötét, “veszélyessé”, rejtélyessé és “ördögtől valóvá” vált. Elkezdtük úgy imádni a nappali fényt, mintha az “biztonságos” volna, a rejtélyeket megvilágító, vagyis “jó”.

Lényegében mindkét szó az egyesítésre vonatkozik: a fekete a festékszínek, a fehér a sugárzó fény színeinek egyesítése. És fordítva, mindkettő valaminek az ellentétére is vonatkozik: a fekete a sugárzás, a fehér az elnyelés hiánya. Mindketten ugyanannak vannak alárendelve – a fénynek.

Mindezt Négypólusú Mágnesként is felfoghatjuk:
+Fekete = A festékszínek egyesítése.
-Fekete = A fénylés, sugárzás hiánya.
+Fehér = A sugárzó fény színeinek egyesítése.
-Fehér = Az elnyelés hiánya.

Mágikus gyakorlatot leíró szavakként egyáltalán nem valami találóak. Egy “Negatív-Fehér” mágus, aki nem fogad be fényt, csak kisugározza még a lelket is mindenből, ugyanolyan kártékony lehet, mint a “Negatív-Fekete” mágus, aki mindent magának halmoz fel, és vámpírként szívja mások fényét.
A Hermetikus számára a “jó” és a “rossz” “pozitívként” és “negatívként”, illetve “építőként” és “rombolóként” értelmezhető. És ezek mindegyike szerves része az Egésznek. Elválaszthatatlanok egymástól, egyik nem létezik a másik nélkül, és fordítva.

De ez nem azt jelenti, hogy nincsenek jó és rossz döntések és tettek, amelyek segítenek, vagy amelyek ártanak. Az univerzum tele van meghozandó morális döntésekkel. Ez az, ami megkülönbözteti a mágia két pólusát: az hogy a jobbításért, vagy a károkozásért dolgozol-e. Amikor a Fekete” mágusra hivatkoztam, az olyanra vonatkozott, aki a másoknak, és ezzel végső soron saját Önvalójának való mágikus károkozást gyakorolja. De az Igaz Beavatott útja nem kizárólag a Jobb, vagy a Bal oldal – hanem a Középút, amely mindkét Pólust egyesíti.

A legjobbakat,
🙂 Rawn Clark
28 Nov 2001

-Hogyan küzdj le egy akadályt, amit nem értesz (lustaság legyőzése) (FORRÁS © 2004. Rawn Clark, fordítás: Chrenkó Ferenc)

   Eddig fokozatosan haladtam az Első Lépés gyakorlataival, de holtpontra jutottam. Könnyen tudnék időt szakítani meditációra/önvizsgálatra minden reggel a napi rutinom kezdete előtt. Azonban úgy találtam, hogy még ébresztőórával se tudok felkelni és belefogni. Elolvastam ami elérhető ezen a fórumon, a Magi fórumon, Rawn Bardon Kézikönyvét, és miközben rendkívül hasznosnak találtam ezeket, nem léptem előrébb. Elfogadom, hogy valami blokkol engem, de úgy tűnik, nem vagyok képes meghatározni, mi az. Átolvastam mindent, ami csak eszembe jutott (ami nem jutott, azt is), és nem segített. Talán ahogy haladok a tükrökkel, belebotlok abba, ami visszafog. Van valakinek hasonló személyes tapasztalata? Ha van, miféle blokk ez?

   Számomra ez többféle tényezőben jelentkezett, elsősorban az attól való félelemben, hogy valóban átalakítsam magam azzá a személlyé, akiről tudtam, hogy azzá válhatok. Nagyon “biztonságos” érzés volt a “régi” Ronnak lenni, és valahogy kevésbé biztonságosnak érződött az új “Rawnként” élni. Számomra ez egy bizonyos “lutaságként” jelentkezett amikor korán fel kellett volna kelnem, hogy gyakoroljak, és olyan érzést keltett bennem, mintha a gyakorlatok súlyos teherként nehezednének rám, mintha rabszolgamunkáról volna szó, amitől félni kezdtem. Soha korábban nem voltam reggel ennyire “fáradt”, és ennyire képtelen felkelni az ébresztőóra hangjára! 😉

   És, ahogy most te, akkor én se tudtam kitalálni, mi a gond. Tehát úgy döntöttem, abbahagyom az okokon való rágódást, és helyette inkább a megoldáson dolgozom. Pár Második Lépésbeli technikát alkalmaztam, és mindent megtettem, hogy a reggeli fel nem kelés addig kialakított szokását a minden reggel felkelés szokásává alakítsam. Kialakítottam egy pozitív megerősítést, hogy átprogramozzam a tudatalatti reakcióimat, és ismételgettem, ahogy Bardon tanította, minden este amikor elaludtam, és minden reggel, amikor az ébresztő megszólalt. A lényege az volt a megerősítésemnek, hogy minden reggel úgy ébredek, hogy alig várom, hogy végre gyakorolhassak. Egyben a lelkesedés, buzgóság érzését is felerősítettem meditációval, és persze folyamatosan meditáltam a problémán, így megláttam a gyökerét ennek a nehézségemnek. Tartósan megoldottam, hogy felkeljek az ébresztőórára!!!

   Egy hét se kellett, és kialakult az a szokásom, hogy valóban felkeljek az ébreztőórára, tele a gyakorlatokhoz kellő buzgósággal és energiával. Ez volt az a pont, amikor elkötelezettségem az “Igazi Beavatás Útja” gyakorlatainak elvégzésére rendíthetetlenné vált. 🙂 És nem sokkal utána megértettem az eredeti nehézségem mögött rejlő tényezőket is.

-Zene a fejben (saját kérdés és válasz egy segítőtől)
Kérdés a gondolaturaláshoz:
Zene a fejben. Azzal mit kell csinálni gondolaturalás közben? Az is gondolat? Erre nem találtam infót Clarktól.
   Nálad szerintem nem, de NAGYON ritkán lehet az is gondolat. (kifejezetten mittomén karmestereknél, zeneszerzőknél ezek is “gondolatok”, ha nem stimulál Téged ilyen szinten, akkor nem gondolat). De mindenképpen azt jelenti, hogy bizonyos rezgések (még) befolyásolják az asztrál tested gy részét és “nem engednek” el (mittomén órákig dudolsz egy dalt, stb.) Amennyiben NEM “visz el” a gondolaturalástól, akkor “ideiglenesen” nem kell törődnöd vele, de a 2. fokozaton már lesznek gyakorlatok, amikor CSAK látni vagy CSAK hallani szabad dolgokat.Ott már kifejezetten fontos lesz, hogy NE halld. Addig is ha nem visz el és a gonolatoknál (vagy azok hiányánál) tudsz maradni – akár a zenével – nem gond. Ha mindig belelovallod magad a údolásba, mittomén ilyesmi, akkor viszont “baj”.

-Justin tanácsai a gondolaturalás gyakorlataihoz [FORRÁS]
   Ezek a gyakorlatok jelentik a kezdetét gondolataid uralása hosszú, dicsőséges munkájának. Vagy, ahogy én szeretek rágondolni: elcsendesíteni a majmot a barlang előtt. Mondjuk úgy, hogy próbálsz belépni a tudás barlangjába, de egy sziklát hagytak előtte. A szikla mellett egy vad majom ül. Amint megpróbálod megnyitni a barlangot, a majom megőrül! Fecseg, sikoltozik, táncol, bármit megtesz, hogy a figyelmed a szikláról saját magára, a rémült kis majomra terelje. Ezek a gyakorlatok arra tanítanak meg, hogyan némítsd el ezt az idegesítő kis fajankót.
.  Ne gondold, hogy ha a gondolaturalás minden részét sikerre vitted, akkor félreteheted és elfelejtheted őket! Használd ezeket a gyakorlatokat, mindig ha csak teheted. Szépen fognak gyümölcsözni az 5. és a 8. lépésben és később, az idézésnél.
   A Gondolaturalás a gondolat “nézése” vagy csendes megfigyelése. Ez a gyakorlat leválasztja a beavatottakat a vett gondolatokról. Elementális alkatodtól és fejlettségedtől függően bizonyos típusú és fajtájú gondolatokat veszel a mentálsíkról. Mint egy rádió. Attól függ, milyen információ szól belőle, hogy melyik csatornára hangoltál. Talán nem jön be neked ez a hasonlat, de csak annyit kérek, hogy hogy gyakorolj, és lásd magad.

   A Gondolat-fegyelmezés arra való, hogy mindig használjuk. Itt Bardon az kívánja, hogy gondolataidat azokon a dolgokon tartsd, amelyeket éppen csinálsz. Munkahelyen, iskolában, otthon, szórakozás, még álmodozás közben is! Tartsd rendben elmédet! A pihenés és a szórakozás fontos, szánj némi időt arra is, hogy csak csapongani és játszani hagyod az elméd. Amíg te irányítasz, amikor ezt teszi, teljesen rendben van.
   Amikor ebben már nagyon jó vagy, Bardon azt kéri, tarts meg egyetlen gondolatot elmédben.
Igazából ez lehet egy gondolatmenet, vagy bármely fogalom, amit kívánsz. Egyszerűen befelé összpontosítasz a fogalomra és elnyomsz vagy elutasitasz minden gondolatot, amely nincs valahogy kapcsolatban az eredetileg választottal. Ha nem tudod, mit válassz, tudod mit? Az elméleti rész tele van olyanokkal, amelyekre összpontosíthatsz! Csak válassz ki egyet, összpontosíts arra, és engedd, hogy jöjjenek a gondolatok. Persze csak akkor ha a bejövő gondolatok nem a mosással vagy banánnal (az az átkozott majom!) kapcsolatosak.

    Az elmeüresség minden gondolat eltávolítása. Amikor ebbe az állapotba lépünk, az már meglehetősen mély megélés. Különféle rétegei vannak ennek az állapotnak is. Először úgy fogod érezni, hogy visszatartod a gondolatokat, mintha egy ajtót bezártál volna előttük. Ekkor a majom kissé elfárad, és kevesebb gondolat bukkan fel. Végül percekig nem gondolsz semmire (ó, a fenébe, gondoltam, a szentségit, már megint, hogy az a… áááááá!!!!) Az a majom trükkös ám, barátocskám, vigyázz! Végül elérsz egy olyan állapotot, ahol egyáltalán nem jön semmi gondolat.
Ekkor észleled a gondolatok közeledtét – úgy érzékeled, ahogy Pókember megérzi a rosszfiúkat. Ezek az elő-gondolatok. Ezek erős, mégis kifinomult dolok, melyekkel jó lesz megismerkedned és időt töltened velük, mielőtt jobban belemélyednél az Elmeüreségbe: Vacancy of Mind/VOM, ahogy mi Bardonisták mondjuk, amikor összejövünk bulizni. Ezek az előgondolatok sokmindent megtanítanak neked az elme természetéről és az érzékelésről. Ne vesztegess túl sok időt mással, ne feledd, hogy az igazi cél a minden gondolattól mentes üresség. Amikor végül eléred ezt az állapotot, számíts rá, hogy igazi békét és tisztaságot fogsz megtapasztalni. Ez sokáig eltart még a gyakorlat befejezése után is, és ebből erőteljes intuitív megértéseid születnek majd az élettel, természettel, emberekkel kapcsolatosan.


-Tanácsok Rawn Clarktól a “figyelem-összpontosítás”, vagy “gondolat-fegyelmezés” gyakorlathoz (második szellemi gyakorlat, más néven “gondolatfenntartás és -szétválasztás”)

(Két kérdés és válasz arra vonatkozóan, hogy érdemes-e magunkban mondogatni vagy vizualizálni egy gondolatot ennél a gyakorlatnál)

© 2002 Rawn Clark (fordítás: Chrenkó Ferenc)  [FORRÁS]
   “Az Első Lépés második gyakorlatára, a gondolat-fegyelmezésre vonatkozóan van egy kérdésem. Úgy értelmeztem, hogy egyetlen gondolatmenetre vagy eszmére kell összpontosítanunk, és ki kell zárni minden más gondolatot vagy eszmét, amely megpróbálhat felbukkanni. Olvastam pár üzenetet a csoportban olyanoktól, akik vizualizációra koncentráltak, pl. úgy tűnik, hogy az illető egy belső képre koncentrált egy ideig. Az a kérdésem, hogy van-e különbség akkor, ha én egy audiális eszmére koncentrálok? Ha pl. újra és újra mondogatom magamban egy vers egy sorát? Ezt könnyebbnek találom, mivel én auditív vagyok (képekkel szemben a gondolatfolyamataim inkább belső párbeszédből állnak). Ha megpróbálok egy képre összpontosítani, akkor az történik -mivel nem használom elmém auditív részét-, hogy majdnem mindig félbeszakít valamilyen hangként megjelenő gondolat vagy eszme. Ha ezt egy fókuszpontként használt, mondogatott gondolattal vagy eszmével blokkolom, akkor sokkal könnyebb. Szóval azt szeretném megtudni, van-e különösebb oka annak, hogy a vizualizáció miért hatékonyabb vagy megfelelőbb ehhez a gyakorlathoz.”
   Valójában ebben a gyakorlatban jobb egy eszmére vagy gondolatmenetre összpontosítani, mint csak egy vizualizációra. Ezáltal mutatkozik meg jobban a “figyelem-összpontosítás” (one-pointedness) meditációban rejlő érték.
Elismerem, hogy ez a gyakorlat javítja az elmefegyelmezést (pl. a képességed, hogy irányítsd elmédet), de arra is való, hogy felfedezd a figyelem-összpontosítás hasznát. Ez a felfedezés hamarabb következik be, ha egy eszmét vagy egy gondolatmenetet választasz, amire összpontosítasz, és hagyod a képeket, hangokat, ízeket, stb, eszmédre/gondolatmenetedre való válaszként megjelenni.

  “Rawn, érdekelne, egyetértesz-e ‘S’ véleményével, miszerint jobb nem ismételgetni egy mondatot újra és újra, hogy arra összpontosítsunk. Ha a gondolatmenet az, ami fontos, akkor koncentrálhatnék-e pl. arra, ahogy kidolgozom, amit egy tanulmányba fogok írni, vagy arra, ahogy előkészítek egy tanórát (spanyol osztályokat tanítok)… amíg arra az egy eszmére összpontosítok, számít, hogy az mennyire széles és átfogó? Az ok, amiért ezt kérdezem, az, hogy ennek a gyakorlatnak a magyarázatából első olvasatra azt feltételeztem, hogy valami korlátozott, behatárolt dolognak kell lennie, mint egy mantra például, de lehet, hogy csak azért, mert oly sok könyvet olvastam, amelyek ezt szorgalmazzák.”
   Egy mondat ismételgetése csak annyira hatékony, mint vizualizálni egy tárgyat a gondolataid irányításának és fegyelmezésének képessége javítása céljából. Figyelmed rögzítésére is szolgálhat egyben. Azonban, mint korábban említettem, a “gondolat-fegyelmezés” egyenlő a “figyelem-összpontosítással”, és hogy ez fontos meditációs technika. A figyelem-összpontosításhoz tartozik, hogy adott területre szűkíted be gondolataidat, és épp eleget hagyod őket kalandozni ahhoz, hogy összpontosításod tárgya elkezdjen jobban feltárulni előtted, de ugyanakkor fontos, hogy csak azokra a gondolatokra korlátozni őket, amelyek ahhoz a területhez tartoznak, amelyre összpontosítasz. Ha csak annyit teszel, hogy ismételgetsz egy mondatot, nem értetted meg igazán. Ugyanez vonatkozik kép vizualizálására.

   A gyakorlatra vonatkozó útmutatásában Bardon egyetlen egy gondolatot, eszmét, vagy gondolatmenetet említ. Nem javasolja kép vagy mantra használatát. Más szóval az az eszme, hogy “arra koncentrálok, ahogy kidolgozom, amit egy tanulmányba fogok írni, vagy arra, ahogy előkészítek egy tanórát”, pontosan megfelel annak, amit Bardon tanít.


-A gondolatfegyelmezés kulcsa (Rawn Clark) [FORRÁS]

   A kulcs nem az, hogy “csendesítsd el az elmét”, hanem sokkal inkább háttérben zajló elmefecsegés figyelmen kívül hagyása. Ne figyelj rá, hanem távolítsd el magad tőle úgy, hogy figyelmedet egy általad választott dologra fókuszálod. Hagyd az elmefecsegést, hadd folytatódjék a háttérben anélkül, hogy bevonódnál. A gondolatfegyelmezés arról szól, hogy oda összpontosítod a figyelmedet, ahová te akarod. Ha egyedül az elme lecsendesítésére összpontosítasz, valójában a nyugtalanságra fókuszálsz, ezáltal ennek folytatódását erősíted. Tehát inkább valami másra összpontosíts, ne a mindig jelenlévő nyugtalanságra.

-Gondolatfigyelés 
(Ez saját kérdés és válasz egy segítőtől)

   Egy alapkérdés: Gondolatfigyelés!
Nekem még mindig nem megy annyira igazán jól, mint szeretném. Lehet, hogy nálam másképp működik? Mert erre nem találtam választ. Mindenhol az van, hogy a gondolatokat, gondolatmeneteket figyeljük meg. Oké, néha van ilyen is. Pl. ha álmos vagyok. De többnyire az van, hogy amint tényleg figyelni kezdek, a gondolatok leállnak. Nincs mit megfigyelni! Szóval nálam a gondolatfigyelés általában azonos a gondolatürességgel, kivéve, hogy nem szándékosan állítom le a gondolatokat.
Aztán ahogy csökken a figyelem, úgy jönnek a gondolatok, de néha behúznak, mivel már nem figyelek annyira…

   Ahá. Értem. (de szerintem már Te is érted…) Egyetlen bolhafütyire vagy a megoldástól. Ezexerint amit te gondolatmegfigyelsz, azt izomból csinálod (itt éppen szinte jól), ezért eltűnnek a gondolatok. Bár nem ez a legkönnyebb (energetikailag gondolom) módja a gondolatürességnek, szerintem ez által (Te) sokkal könnyebbel eljutsz oda, hiszen már van (pici) referenciapontod. Később pedig “izmozás” nélkül fog menni a gondolatüresség.
   De a kérdésed a gondolatfigyelés volt.
Ahogy már ki is találtad, itt az egyensúly a lényeg, a késélen táncolás. Mi az a pont, ahol még vannak gondolatok és mi az a pont amikor még NEM visznek el a gondolatok. Valójában szerintem egy angol szó jobb erre, az allow to, a csak “megengeded”, vagyis elereszted a gondolataidat, hagy menjenek. Szóval ennyi az egész. Meg kell tanulnod a bicajon egyensúlyozni, asszem 10 pecig kb. Ha túl ellazulsz, akkor *elvisznek* a gondolatok, belmerülsz, ha túl merev vagy, akkor meg esetleg mexűnnek a gondolatok, vagy darabossá válnak, stb. Bár problémának írod, és lehet, hogy ennek is látod, valójában jól csinálod. Ennyi.


-A Vonzás Törvényének működése
(ez egy igazán világos magyarázat – részlet a Bardon Kézikönyvből)

   A Hermetikus gyakorlatban a kreatív képzelőerő olyan eszköz, amelyet különleges módokon, különleges célokra használunk. Sokan azt képzelik, hogy a kreatív képzelőerőt azért fejlesztjük, hogy végül képes legyél tárgyakat materializálni a puszta levegőből, vagy hogy képes legyél a valóságot úgy megváltoztatni pusztán a gondolataiddal és akaraterőddel, hogy a vágyaidnak megfeleljen, de egyik ilyen elképzelés sem igaz. Eszközként elsődleges funkciója, hogy az ént kapcsolatba hozza valami mással. Nem azért, hogy valamit magadhoz idomíts, hanem, hogy saját magad változtatsd meg. Hadd magyarázzam el:
   A mentálsík alapvető tulajdonsága, amit a Hermetikus képzés során végig használunk, a Vonzás Törvénye: hasonló a hasonlót vonzza. A mentálsíkon azok a dolgok, amelyeknek közös tulajdonságaik vannak, amelyek ugyanolyanok vagy hasonlók, azok szoros közelségben léteznek; míg azok a dolgok, amelyekben semmilyen közös sincs, vagy amelyek ellentétesek, azok mindig megfelelő távolságban elkülönülve maradnak a mentálsíkon.
Ez azt jelenti, hogy amikor kreatív képzelőerőddel elhelyezel egy eszmét a mentálsíkon, teremtésed magnetikusan ahhoz vonzódik, amivel ott közösségre talál. Például ha a boldogság eszméjét teremted meg elmédben, és a megfelelő asztrális-fizikai érzésekkel támogatod, akkor hasonló eszmék fogják körülvenni tudatosságodat a mentálsíkon. Teremtésed nagyon gyorsan tényleges valósággá válik, mert a mentálsík tartalma támogatja.
Egy másik példa a mentális vándorlás gyakorlata. Ahhoz, hogy a Vénusz szférába jussunk, a teremtő képzeletünket használjuk, hogy tudatunkat megtöltsük minden olyan szimbólummal, ami a Vénusz szféra alapvető jelentését fejezi ki, így automatikusan a Vénusz szférához vonzódunk. Ezen eszközökkel navigálunk a mentális birodalomban, illetve síkon.

Comment (1)

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé.


Scroll to Top